Formabontó nyaralás volt nálunk, amit a nagyobb gimnazista lány és fiú unokákkal töltöttünk. A nagypapa és az unokák egy hetes munkával eltöltött nyaralást terveztek el nálunk, mivel diákmunkát nem sikerült szerezniük.
A ház körül elvégzett munkáért külön juttatásban részesültek az ajándék mellé. Mindnyájan kíváncsian álltunk az új feladat elé, amit a papa talált ki és tervezett meg.
A gyerekek a “kütyüik” gombjai nyomkodásán kívül eddig nem vagy alig- alig végeztek fizikai munkát. Feladatuk a kerítés lekopott festékének a csiszolása és a térkő egyes részeinek helyreállítása valamint erkély karfájának festése volt.
Naponként ismerkedtek az új feladatokkal, amit egyre pontosabban és ügyesebben végeztek. Egyikőnk sem várt el tőlük megerőltető munkát, de nem gondoltuk, hogy ennyire betartják majd a papa által kijelölt és együtt végzett tevékenységeket.
Naponta pontos időben keltek fel, reggel 7 órakor. Csak annyi megjegyzés volt az első napon, hogy mi nem szoktunk reggelizni, mert délig alszunk a szünidőben. Én viszont kitettem nekik a reggelire való zsemlét, vajat és finom barack lekvárt, hogy készítsék el maguknak. A következő evés majd délben lesz ! Folyadékot bőven biztosítottunk a kinti munkához.
Sok eszközzel és munkafogással ismerkedtek meg ezalatt az egy hét alatt.
Ebéd után, ami nagyon bőséges volt következett a dinnye, mert azt imádják. A délutáni pihenő időben elnyomta őket az álom vagy olvasgattak és nézegették az okos telefonjaikat. Késő délután még dolgoztak két- három órát. A többi időben a Tv-t nézték vagy a kutyákat fürdették a folyóban.
Az utolsó napra maradt a festés, amit a kisfiú nem olyan szívesen csinált. Helyette megpróbált a diófára felmászni. Kitartó kísérletezés után végül sikerült. Az ásót is kipróbálta, amit először a hátával próbált kézbe venni és egy darabig úgy is ásott. Majd mégis lett egy fél méter mély gödör belőle.
Este az együtt sütött fánkot fogyasztottuk, aminek a készítését már régen meg akarták tanulni.
A legnagyobb öröm számunkra az volt, amikor az apukájuknak mesélték és mutatták, hogy mit csináltak és hogyan. Jövőre is szeretnék folytatni!
Nyári szünet nagymamánál
2013 augusztus 4. | Szerző: animama
Formabontó nyaralás volt nálunk, amit a nagyobb gimnazista lány és fiú unokákkal töltöttünk. A nagypapa és az unokák egy hetes munkával eltöltött nyaralást terveztek el nálunk, mivel diákmunkát nem sikerült szerezniük.
A ház körül elvégzett munkáért külön juttatásban részesültek az ajándék mellé. Mindnyájan kíváncsian álltunk az új feladat elé, amit a papa talált ki és tervezett meg.
A gyerekek a “kütyüik” gombjai nyomkodásán kívül eddig nem vagy alig- alig végeztek fizikai munkát. Feladatuk a kerítés lekopott festékének a csiszolása és a térkő egyes részeinek helyreállítása valamint erkély karfájának festése volt.
Naponként ismerkedtek az új feladatokkal, amit egyre pontosabban és ügyesebben végeztek. Egyikőnk sem várt el tőlük megerőltető munkát, de nem gondoltuk, hogy ennyire betartják majd a papa által kijelölt és együtt végzett tevékenységeket.
Naponta pontos időben keltek fel, reggel 7 órakor. Csak annyi megjegyzés volt az első napon, hogy mi nem szoktunk reggelizni, mert délig alszunk a szünidőben. Én viszont kitettem nekik a reggelire való zsemlét, vajat és finom barack lekvárt, hogy készítsék el maguknak. A következő evés majd délben lesz ! Folyadékot bőven biztosítottunk a kinti munkához.
Sok eszközzel és munkafogással ismerkedtek meg ezalatt az egy hét alatt.
Ebéd után, ami nagyon bőséges volt következett a dinnye, mert azt imádják. A délutáni pihenő időben elnyomta őket az álom vagy olvasgattak és nézegették az okos telefonjaikat. Késő délután még dolgoztak két- három órát. A többi időben a Tv-t nézték vagy a kutyákat fürdették a folyóban.
Az utolsó napra maradt a festés, amit a kisfiú nem olyan szívesen csinált. Helyette megpróbált a diófára felmászni. Kitartó kísérletezés után végül sikerült. Az ásót is kipróbálta, amit először a hátával próbált kézbe venni és egy darabig úgy is ásott. Majd mégis lett egy fél méter mély gödör belőle.
Este az együtt sütött fánkot fogyasztottuk, aminek a készítését már régen meg akarták tanulni.
A legnagyobb öröm számunkra az volt, amikor az apukájuknak mesélték és mutatták, hogy mit csináltak és hogyan. Jövőre is szeretnék folytatni!
Oldal ajánlása emailben
X