Néha nehezen birkózok meg az unokáim határtalan jókedvével. Az elmúlt alkalommal este is egyedül maradtunk. A szülők későn jöttek haza. Vagyis felügyelet nélkül maradtunk!
Mikor tisztázódott ez a tény azonnal kezdődött a ruhák és játékok szétpakolása illetve szórása. Külön- külön a maguk elképzelése szerint szétterítették a szobában. Tudták, hogy nem szeretem és nemrég csináltam rendet. Mesikének viszont színpadot kellett berendeznie, amihez a kellékeket a kiságyból és a szekrényekből szerezte be. A ruhákat magára, a díszletet pedig a padlóra és a széttolt székekre terítette. Mindezeket olyan gyorsan teszi, hogy csak nézni tudom!
Már kezdődött is az előadás, aminek csak én örültem, mert a kicsi az autóival szeretett volna játszani. Így aztán egyszemélyes nézőközönség lettem és ő a dobozból borította ki azt a sok járművet, amiket délután is tologatott.
Ezek után már félő volt, hogy valamelyikőnk megbotlik és baleset lesz. A változást az éhség hozta meg! Kimentem a konyhába és elkészítettem a két tányérra a vacsorát, amit csak melegíteni kellett. Nagy csend volt, nem tudtam mire vélni. Vittem a tányérokat és akkor látom, hogy teljes rend van, minden a helyére került. Mindezt pillanatok alatt tették. Viszont “ára” is volt: Csokoládét kérünk!-kiabálták.
Evés után a lepakolt asztalra másztak fel és csúszkáltak rajta nagyokat nevetve. Igazán féltettem őket, de ezzel ők látszólag nemigen törődtek, addig amíg meg nem emeltem a hangom.
Akkor nézzünk dvd-t! Beleegyeztem. Kicsit lassan kapcsolgattam, nekik háttal. Csak a kuncogásukat hallottam. Megfordulva látom, hogy mind a ketten a hátsójukkal felém a lábuk között vigyorognak rám. Feje tetejére állt a világ!
A film közben néha leugrottak a pamlagról és gyorsan firkáltak ezt-azt. Mesike madarat “írt”és mondta, hogy fúj a szél! Kint valóban fújt a szél és szállingózott a hó.
Nagymama pukkasztó
2013 január 9. | Szerző: animama
Néha nehezen birkózok meg az unokáim határtalan jókedvével. Az elmúlt alkalommal este is egyedül maradtunk. A szülők későn jöttek haza. Vagyis felügyelet nélkül maradtunk!
Mikor tisztázódott ez a tény azonnal kezdődött a ruhák és játékok szétpakolása illetve szórása. Külön- külön a maguk elképzelése szerint szétterítették a szobában. Tudták, hogy nem szeretem és nemrég csináltam rendet. Mesikének viszont színpadot kellett berendeznie, amihez a kellékeket a kiságyból és a szekrényekből szerezte be. A ruhákat magára, a díszletet pedig a padlóra és a széttolt székekre terítette. Mindezeket olyan gyorsan teszi, hogy csak nézni tudom!
Már kezdődött is az előadás, aminek csak én örültem, mert a kicsi az autóival szeretett volna játszani. Így aztán egyszemélyes nézőközönség lettem és ő a dobozból borította ki azt a sok járművet, amiket délután is tologatott.
Ezek után már félő volt, hogy valamelyikőnk megbotlik és baleset lesz. A változást az éhség hozta meg! Kimentem a konyhába és elkészítettem a két tányérra a vacsorát, amit csak melegíteni kellett. Nagy csend volt, nem tudtam mire vélni. Vittem a tányérokat és akkor látom, hogy teljes rend van, minden a helyére került. Mindezt pillanatok alatt tették. Viszont “ára” is volt: Csokoládét kérünk!-kiabálták.
Evés után a lepakolt asztalra másztak fel és csúszkáltak rajta nagyokat nevetve. Igazán féltettem őket, de ezzel ők látszólag nemigen törődtek, addig amíg meg nem emeltem a hangom.
Akkor nézzünk dvd-t! Beleegyeztem. Kicsit lassan kapcsolgattam, nekik háttal. Csak a kuncogásukat hallottam. Megfordulva látom, hogy mind a ketten a hátsójukkal felém a lábuk között vigyorognak rám. Feje tetejére állt a világ!
A film közben néha leugrottak a pamlagról és gyorsan firkáltak ezt-azt. Mesike madarat “írt”és mondta, hogy fúj a szél! Kint valóban fújt a szél és szállingózott a hó.
Oldal ajánlása emailben
X