Orgona ága, barackfa virága
2012 április 22. | Szerző: animama
A levegő tele az orgonavirág illatával. A föld pedig a cseresznyevirág szirmaival. Hófehér a kiskertem és a terasz is. A nyitott ajtón át a konyhába is jut mindenből. Az udvar hátsó szegletében pedig a szél fehér gömböket hemperget, ami a nyárfához tartozott. Szerencsére messzebb tőlünk van a fa, de azért jut belőle nekünk is. Az orgona virágát viszont nagyon szeretem. Gyerekkoromban is sok bokor vett körül bennünket. Volt egy fánk is, de azt május éjszakáján tövestül kivágta valaki és elvitte az udvarról, mivel nem volt soha bezárt kapunk. Akkoriban csak ezt lopták. Igaz más érték nem is volt! Nekem akkoriban ez nagy csalódás volt, hogy ilyen megtörténhet. Egy kisgyerek emlékei között ez is egy határvonal. Tapasztalat a világról.
Újabban Mesike is többet kérdezősködik arról, hogy milyenek a gonoszok. A Noddy filmekből ismerkedett velük meg, akik valamiféle rosszat tettek a többiek ellen. Persze ebben a mesében még apró csalafintaságok szerepelnek, amiért meg is kapják a büntetésüket a közösség tagjaitól. Nagyon nehéz beszélni egy kicsinek és ezen a DVD-én igazán nekik való magyarázatot is kapnak. Én elsősorban óvatosságra és körültekintésre tudom tanítani. De a meséimben, amit mindig én találok ki olyan kis tanulságokat is beszövök, ami magyarázatot adhat kérdéseire.
Mindjárt május
2012 április 21. | Szerző: animama
Az óvodában már Anyák napjára készülnek. Virágot vittek a gyerekek ültetni. Illetve nagyon kevesen vittek. Mi otthon is ültettünk Mesikével virágot és láttam az arcán, amikor odaadtam neki, hogy meghatódott: ezt nekem hoztad mama? Még azon a délelőttön kimentünk a kertbe és elültettük. Azóta gondozza és figyeli.
A héten már anyák napi dalokat dúdolgatott. Séta közben pedig amikor gyöngyvirágot találtunk, a Hová mész te kisnyulacska c. dalocskát énekelgettük. Lacika legnagyobb örömére, aki szintén nagyon szereti a dallamot. Amikor mondom, hogy énekeljünk szemben áll velem és egyre hangosabban dalolja a Süss fel nap és a sétáljunk dalt. Ott ahol nem tudja a “szöveget” kiegészíti valamivel, ami szerinte jó oda. Ilyenkor nagyon vidámak vagyunk! Ő azért, mert énekel, mi meg azért mert örülünk, hogy milyen édes. Nagyon fontos a beszédfejlődés és mozgás, de az érzelmi intelligencia fejlődése érdekében is a ritmus és dallam jelenléte a mindennapokban.
Varrtam Lacikának egy kis nadrágot. Nagyon elegáns! Mesikének pedig ma hozzálátok egy tunika készítéséhez. Mivel a Lacika szülinapján ő is kap ajándékot. A többi gyereknek édességet szoktunk adni.
A kertem már majdnem kész. Még muskátli hiányzik az ablakból. A régiek közül már túl sok öreg, több mint 4 éves is van, ezért újakat kell venni. Legtöbbet én gyökereztettem, de időnként újítani kell. Várom, hogy a pünkösdi rózsám végre virágozzon, mert már lassan 4 évesek lesznek és állítólag akkor kell nekik virágot hozni. Az is lehet, hogy nem idevalók és soha nem fognak virágozni?!
Nekünk ismét ünnep
2012 április 15. | Szerző: animama
A május nálunk ünnepek sorozata, amit nem lehet összevonni. A négy “bika” jegyű közül Lacika szülinapja az első. A többiekét pedig összevonjuk, mert mi már felnőttek vagyunk. A kicsinek gyűjtögetek most már, amiből az egyik a tegnap elkészült pulóver. A minta a szokásos, mert ezt tudom a legkevesebb hibával kötni, TV nézés közben. A fonal pedig szintén a szokásos kisbabáknak való. Lacika már nem annyira kisbaba. Úgyhogy mivel az autók a kedvencei ezért ilyen ajándékot fogok neki venni. Bár a papa nem ért velem egyet, mert azt mondja, hogy semmilyen gurulós “jármű” megvásárlásához nem járul hozzá. Elég nehéz megértetni a picivel, de már megszokta, hogy sima útig gyalogolnunk kell, ahol már felülhet a kocsijára, mert a lejtő nagyon veszélyes!
Mesike ezt már jól tudja. A múlt héten már egyedül kerékpározott a vízszintes úton. Mondtam, hogy óvatosan, de kavart nagyon és a fiam szaladt mellette. Tényleg nem veszélytelen és azt hiszem én egyedül már nem vállalom, hogy levigyem őket. Kettőjüket egyszerre semmiképpen nem! Talán egy évvel ezelőtt még vállalkoztam volna rá és eszembe sem jutott volna, hogy aggódjak különösebben, de ebben a korban még ha jó erőben is vagyok az egy év már sokat számít.
Család nélkül üres az élet
2012 április 12. | Szerző: animama
Mostanában elgondolkozom azon, hogy gyerekkori álmaim között a család idilli képe volt elöl. Gyerekeim lesznek és azokkal élek boldogan szép, tiszta házban és virágos környezetben. Most idősebb koromra pedig ugyanott vagyok. Mondhatnák azt is, hogy mindez annyira egyszerű és kevés. Visszatekintve pedig azt gondolom, hogy a legszebb álmaim valósultak meg. Lassan minden lecsendesedik az ember körül. Nem lázong, nem rohan és követelőzik.
Gyűjtögetem a meglévő emlékeket és élményeket. Újakat már kevésbé kívánok. Elkezdek arrafelé mozdulni, hogy a meglévőeket oszthassam meg azokkal akik erre kiváncsiak vagy figyelemmel kísérik. Így van ez a kis unokáimmal is. Mindent szeretnék átadni nekik, amiről azt tudom, hogy ettől ők még okosabbak és ügyesebbek lesznek. Persze a mindennapokban ez nem úgy jelenik meg, hogy ezt vagy azt még meg kell nekik mutatni, hanem csak úgy ahogy az élet diktálja. 
Hiszek az élet folytonosságában!
Szülinapi játékok
2012 április 3. | Szerző: animama
Szinte egész este Mesike kezében a lufivirág hajladozott.Rövidebb szárral vittem, de kibogozta. A hercegnői ruhájában virággal ringatózott a zenére, ami Halász Judit CD-jéről szólt. Meséket is talált ki, amit csendben, csak úgy magának játszott el. A torta mellé is azt rakta le a szék karfájára. Lacika pedig két lufival játszott, amire a 4-es szám volt felrajzolva. Nem volt még felfújva, amikor odavittem, de nem nyugodott addig, amíg fel nem fújtam. Jött utánam és mutogatta, hogy neki felfújva kell. Vártam, hogy apa bejöjjön végre, de sokáig tartott, ezért magam láttam neki. Nem reméltem, hogy sikerül! A pumpát otthon hagytam. De úgy látszik a tüdőm ösztönzést kapott és nagy siker volt, amikor mindkét lufi röpködött Lacika kezében. Persze besegített a nevetése, ahogy örvendezett a növekedésüknek.
A csúcsjáték apa régi távirányítós autója. Kis javításon nálunk volt, mert a múltkori játszadozás egy kicsit megterhelte, ezért papa javította és hozta el ismét. Mesike már jól tudja irányítani, Lacika viszont szalad mellette vagy csodálja a szerkezetét. A játék doboza is fontos volt számukra. A rajta lévő kép babonázta meg őket. 
Az élet átírja az eseményeket
2012 április 2. | Szerző: animama
Minden tervünk ellenére másként ünnepeltük Mesike szülinapját: a 4.éveset. Megfőztem, megsütöttem amit elterveztem. Berendeztünk a papával minden helyet, kint és bent, ahol a gyerekek és vendégek lehetnek. Egy órával a megbeszélt időpontban jött a telefon, hogy Mesikének 39 fokos láza van. Lefújva minden. Egy család viszont eljött “vigasztalni”. Úgysem tudtunk már mit tenni, úgyhogy elfogadtuk azt, ami van, csak ne legyen már lázasabb és betegebb a kis drága babánk. Így is rekordot döntött, mert 3 hétig járt oviba. 
Ezek után vasárnap mi mentünk el, amikor már lejjebb ment a láza és visszatért a jókedve. Nagy volt az öröm, de vigyáztunk, hogy nehogy nagyon felpörögjön. Várat építettünk, nem táncoltunk csak ringatóztunk. Mesike azért a ruhapróbáit megtartotta és nagyon tetszett neki a tőlünk kapott szerelés, amiről a fényképet is készítettük. A lufi virágot is szinte egész este a kezében tartotta, csakúgy mint Lacika a kis lufikat, amire a 4- es szám volt felírva.
Egyszer lent, máskor fent
2012 március 30. | Szerző: animama
Most éppen fent! Nagyon boldog vagyok, mert a drága kis unokám elkérte este az apukájától a telefont, hogy megmondja nekem: “animama nagyon szeretlek”! A fiam felől érdeklődtem és már lefekvéshez készülődtek. A múlt heti rossz napom után, amikor elestem nagyon rossz kedvem lett, ami idáig tartott. Nem sikerült a zserbo tésztája, pedig már annyiszor sütöttem, hogy cukrászdát nyithattam volna vele. Darabokra tört és nem tudtam kinyújtani. Kezdtem elölről. Harmadjára valahogy összeállt. Holnapra minden kész kell, hogy legyen! A torta is szétrepedt. Azt is igazgatni kell. A pogácsám pedig nagyon híres a családban és az ismerősök között, de ez most borzasztó. Úgy néz ki, mintha valaki megbabonázott volna.
Nem akartam ilyen késő este hívni őket, de most már látom, hogy jól tettem, mert sokkal békésebb lett a hangulatom, amire holnap igencsak szükségem lesz. Visszatért a jókedvem is!
Csak törölgetek, törölgetek
2012 március 29. | Szerző: animama
Este csak megnéztem, hogy nem jöttek -e hozzászólások?! Jöttek! Úgy, mint tegnap is: 17-17. a legkülönbözőbb nyelveken. Moderálnom kellett volna. Szépen kitöröltem mindet.”Világhírű lettem“! Na azért ne irigykedjetek, mert látjátok mindez munkával is jár! Ha más nem is, de törölgetés az van. Csakhogy én egyáltalán nem vágyok erre! Egy-két jó barát szavai többet érnek. Őket viszont nagyon nehéz és körülményes elérni. Ilyen fiók, olyan fiók és krissz-krassz betűk kiolvasása, majd rögzítése.Sajnos mindezekre már nincs időm, mert a számítógép előtt sem tölthetek egy-egy fél óránál többet a saját érdekemben! Nem használ már ez nekem és annyi információra sincs szükségem.
Mesikét amikor hazahozta az anyukája olyan volt, mint Eperke a mesehős. Nagyon boldog volt, mert megünnepelték az oviban a szülinapját. Aranyosan volt felöltözve: színes és édes volt. Ahogy átöltözött azonnal a francia salátát kérte, amit vittem nekik, majd a csokit. ezután pedig egy kísérletbe fogott a konyhában. Először nem tudtuk, hogy mit is csinál: Fogta a kis székét, felállt rá és vízbe kevert hintőport, amit varázspornak nevezett. Miután az nem akart keveredni, leszűrte a kis szűrővel. Mindezt a csapnál. Kémia órát tartott magának és varázsszert akart csinálni 4 évesen. Nem tudom, hogy honnan találta ki mindezt? Aztán már szaladt is másfele, de én már elbúcsúztam tőlük. Holnap pedig folytatom a valóságban a törölgetést, mert ragyogni kell a lakásnak, hiszen a család hét végén ünnepli a 4 éves Mesikénket!
Hogy 6 éves korig eldől, mi lesz a sorsunk?!
2012 március 26. | Szerző: animama
A NLC ajánlásai között olvastam ezt a napokban. Azóta is ezen rágódok, ha eszembe jut.!
Valóban jelentősnek tartom a születéssel hozott adottságokat, a szülői és családi hátteret és mintát, valamint a társadalmi környezetet. A sorsot azonban előre ezek nem szabhatják meg! Befolyásolják az biztos. Talán ezt okos emberek megtudják változtatni és irányítani tudják?! Nem valószínű!
Azt viszont állítom, hogy 6 éves korig kialakulnak a gyerek azon képességei, amelyekre építeni lehet mire iskolába kerül. A szülőktől örökölt tulajdonságok és minták elsősorban előre kerülnek abban, hogy miként fejlődik vagy bontakozik ki a gyermek. Ezért van nagy jelentősége a családnak. Az ellenkezője is igaz! Ha nincs szülői minta vagy az negatív, ha gyengébb adottságokat örökölt akkor sajnos nagyobb küzdelem árán érheti el azt az eredményt, amivel a sorsát alakítani tudja. Ebben pedig szerepe a társadalomnak és környezetnek nagy szerepe van.
Hosszú hétvége
2012 április 27. | Szerző: animama
Ez a hétvége is olyan lesz, mint a többi. Begyűjtöttem a munkáimat, amit hétköznap nem volt időm megcsinálni. Rengeteg dolog fel tud halmozódni, de valószínüleg én is halmozok. Ma megvettem Lacikának a kisautót, amit lábbal tud hajtani. Közben betértem egy textil boltba is, ahol farmerszoknyához való anyagot vettem Mesikének. Ezt fogom varrni a három nap egyik programjaként. Nem bánom, hogy nincs változat. Legnagyobb várakozásom most az, hogy meghívást kaptam a jövő héten az Anyák és nagymamák ünnepségére az óvodába. Mesike egy szót nem mond, csak a menyemtől tudom, hogy ő is fog szerepelni. Csak beteg ne legyen, mert attól mindnyájan szomorúak leszünk. Persze a legjobban ő, hiszen nagyon készül, mint a legtöbb óvodás.
Mivel a Mezőgazdasági bolt mellett is elmentem ezért muszáj volt vennem egy kis évelő virágmagot is, amit majd megosztok Mesikével is. A kiskertembe pedig még megpróbálom beszuszakolni. A főzési tudományom pedig felmondta a szolgálatot, mert egyáltalán nem jut semmi az eszembe. Lehet, hogy éhezni fogunk vagy csak kenyeret eszünk majd. Úgyis van egy kis feleslegem, amit időnként mérgemben szoktam felszedni. Azután, ha visszajön a jókedvem elfelejtek enni és le is adom. Annyira azért nem, mint a hosszú évekig tartott 57 kg volt! Pedig a ruháim arra várnak!
Erről jut eszembe, amikor május elsejére fel kellett iratkozni a táblára kitett papírlapra, hogy megyek felvonulni. Nem mentem! Viszont, amikor egészen fiatal voltam nem is volt olyan rossz a felvonulás. Akkor még nem kellett iratkozni sem, mert mentek az emberek. Az idősebbek azért, mert nem mertek nem elmenni, a fiatalok meg azért mert együtt lehettek.
Oldal ajánlása emailben
X