Szeplők és gátlások
2012 március 24. | Szerző: animama
Befejeztem a virágok egy részének telepítését. A többit majd később a hónap végére hagyom. Már a virágokat is telepítem nem pedig vetem és ültetem??!
Nagyon erősen süt a nap és a szeplőimet hiába kenem be csak kijönnek azok. Mennyit szenvedtem vele fiatal koromban! Szégyelltem nagyon az elől kiálló két görbe fogammal együtt. Akkor hosszú éveken keresztül milyen nagyon rossz érzésem volt ez. Hol van ez már!? Egyáltalán nem fontos. Nem életbevágó. Persze úgy 30 éves korom körül már nem ezzel foglalkoztam. Más, sokkal fontosabb dolgok léptek a helyükre, amiért aggódnom kellett. Az aggódás elnyomta a gátlásaimat. De addig ezek az apró cseprő hibák sokat rontottak érzéseimen. Bizony sokat számít az életben, hogy -hogyan látjuk magunkat,- gyakran a más szemével. Meg kell érni és megtalálni magunkban azokat, amik érdektelenné teszik az előbbieket.
Mindez azért jutott eszembe, mert Mesike megkérdezte tőlem: animama ! az én kezem rövid? Hát ezt miért gondolod, honnan vetted?! Rögtön tudtam, hogy az óvoda felől fúj a szél. Mondta is a kisfiú nevét, aki ezt jegyezte meg róla. Rögtön megmutattam és megmagyaráztam neki, hogy az ő keze pont olyan, amilyennek lenni kell! Drága kis unokám! Mennyi minden vár még rád, ami nem fog jól esni és talán el sem mondod majd csak rágódsz majd rajta! Ezzel jórészt mindenkinek magának kell megküzdenie, de amiben lehet, tudunk segíteni!
A virágok segítenek
2012 március 23. | Szerző: animama
Rossz kedvemben a virágokhoz fordulok. Persze csak akkor segítenek, ha szépek és életrevalóak, mert a szenvedő kókadt növények nem vidítanak fel. Ezért döntök a ciklámenek mellett, mert kitartanak mellettem és minden évben csodálatos, hosszan tartó virágzásukkal bármikor rájuk nézhetek, anélkül, hogy elszomorodnék. Kipróbáltam az orchideát is, de ha elvesztik virágaikat, akkor várhatom, míg újból megjelennek .
Az utcai kertet is rendbe tettem végre és most már csak a kaspók vannak hátra, amikbe árvácskát teszek és magokat, amiket ősszel leszedtem. Próbálok kicsit változtatni, de a jól bevált növényeket nem érdemes elhagynom, mert már tudom, hogy mi marad itt nálunk meg és melyik az, amelyik biztosan nem bírja majd a szárazságot. Így jártunk néhány cserjével is. Ezért elvetettem a bársony virág magvait és az estikét. Ők azok akik szeretnek minket. Egyszerűek, de csoportban nagyon szépek.! Annyit változtatok, hogy más-más alakzatban vetem el. Az ablakokban muskátli és petúnia virágzik a legszebben. A legnagyobb melegben viszont árnyékba kell őket vinni, csak így maradnak meg!
Szerencse csillagom
2012 március 22. | Szerző: animama
Na nem a lottó ötöséről van szó, de a négyesről sem! Az idén már két alkalommal estem egy-egy hatalmasat. Télen a csúszós lejtőn lefelé, tegnap pedig az udvaron. Jégen csúsztam el előbb, mindkét kezemben táska volt, de már üresen, mert hazafelé tartottam. Hanyatt zuhantam, de olyan sebességgel, hogy a mellettem bandukoló fiam sem tudott elkapni. Csak észrevételezte az eseményt és azután próbált segíteni. A vállam rándult meg és utána egy hétig nem tudtam tésztát kavarni, de a két táska sokat felfogott, mert azt csaptam le.
A tegnapi esésem pedig az udvaron volt. Hasra csaptam magam teljes egészében. Mindkét csuklóm is földet ért, illetve a terasz térkövére. Az államat valahogy kiemeltem, de a térdem nagy ütést kapott. Kis horzsolással és most is tartó csont fájdalommal ezt is megúsztam. Senki nem volt tanúja, mert a gyerekekkel voltam kint, akik éppen távolabb voltak. Hirtelen úgy éreztem, hogy megsemmisülök és már felállni sem tudok. Egy pillanat volt az egész és Mesike babája volt a kezembe, mert kérte, hogy vigyem ki neki. Mindketten babát akarnak tologatni újabban. Persze Mesike nem enged! Elég feszült voltam már ekkor is , mert a menyemmel is volt egy nézeteltérésünk. Miután felálltam láttam, hogy egy kavicsra léptem rá! Semmi más nem volt a lábam alatt.
Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna akkor, ha valamelyik gyerek van az ölemben.!!!! Szerencsém volt és jó nagy! Úgy látszik esni is tudok és a csontjaim is erősek még! Nem beszélve a szerencse csillagomról, aki figyelmeztetett is talán. De hiába!
Születésnapra készülünk
2012 március 19. | Szerző: animama
Már készülődünk és szervezzük a közelgő 4. éves születésnapot. Legyenek gyerekek és jól érezzék magukat! Nagy izgalommal várja Mesike az óvodai kirándulást is, ami autóbuszos lesz. Már gondolkozik azon, hogy mit csomagoljon be az anyuka és mit vigyen magával. Ő amúgy is mindig csomagol és táskázik. Hol egy kis táskát, hol pedig egy nagyobbat pakol meg. Biztosan látja tőlünk is, amikor megyünk vagy éppen érkezünk. Megnézegette már az én kézi poggyászomat is. Megkérdezte, hogy mi mire való és némelyiket kérte, hogy kipróbálhassa. A frissítő kendő nagyon tetszik neki és egyet el is kér, amit becsomagol, hogy ki ne száradjon. Hiába, kislány a javából! A parfümök illatát is nagyon kedveli, de már nem kér belőle, mert mint mondja az “nem gyereknek való”!
Az óvodai zsákjában még viszi a biztonság kedvéért a cumit, de ott nem veszi elő. Itthon viszont időnként rágcsálgatja csak úgy szórakozásból. Be kerül még a hátizsákba egy- egy játék állatka is, aki utazik vele.
Sokat segít a főzésben: gyümölcs darabolás, habarás készítés, tészta gyúrás és kinyomkodás formával. Ezeket kedvvel, határozottan és kitartóan csinálja.
Egy-egy kis óvodai barátnővel szívesen játszik egész nap az óvodában. Ha hiányzik a kislány az oviból, akkor kevésbé érzi jól magát. Legszívesebben itthon van és velünk érzi a biztonságot, szeretetet. Lacikára persze időnként féltékeny és kiosztja, de egyre jobban érzi, hogy ő a testvérkéje és neki kell jobban vigyáznia rá.
Nagyon tud ragyogni és vele az egész világ, ha jókedve van.
Szép hétvége
2012 március 18. | Szerző: animama
Még a kertészkedés hátra van!
Nagyon jól sikerült ez a hétvége a gyerekekkel! Csupa gyereksereggel voltam körülvéve mindkét napon. Hiába, ilyenkor érnek rá a fiatalok “családot látogatni”. Egy kicsit kikapcsolódni a mindennapi hajtásból. Délelőtt a veresegyházi medve parkba mentek. Mesike azzal jött be, hogy igazi nagy medvék és gólyák meg más állatok is voltak! Nagyon fel volt dobva. Nem aludt délután és ennek ellenére teljesen felpörgött a sok látnivaló hatására. Lacika viszont elaludt a kocsiban és az amúgy is szép idő miatt kint töltöttük a csodálatos napsütésben az udvaron a délután nagy részét.
Ez alkalom volt arra, hogy labdázzunk Mesikével . Hempergett a füvön és szaladgált rengeteget. A késő délutánt már a lakásban töltöttük evéssel és “szétpakolással”. Ez Mesike kedvenc játéka. Az apukája régi játékait mind megtalálta és egy kicsit kipróbálta. Lacika csak néhánnyal játszott, de azzal hosszan és kitartóan.
Nem szoktuk korlátozni őket, csak a balesetveszélyre vigyázunk. Úgyhogy, amikor a szomszédasszony átjött már alig tudott lépegetni a sok szétszórt kocka, kisautó és bábok között. Lacika a heverőre menekítette a mesekönyvet és a kiválasztott játékait. Ott elmélyülten nézegette a képeket, amiken a cicát és a többi kedvencét felfedezte. Amikor ezt megunta jött a lépcsőzés legtöbbször az én segédletemmel, mert ki nem hagynék egy percet sem, hogy ne én vezetgessem. Én is begyűjtök mindent, amit lehet , hogy együtt játszhassak velük! Persze azért a nagyokról sem felejtkeztem el és eléjük raktam mindent, amit megfőztem és sütöttem. A zserbó továbbra is vezet a süteményeim listáján. Igaz a fánk is, mert másnap a következő vendég csoportnak már azt készítettem. Persze arról nem érdemes beszélni, hogy éjfélig pakoltam és mosogattam a géppel együtt mindkét napon ! Amíg tudom csinálom és mindez örömmel tölt el és a derekam se fáj!
Március közepén
2012 március 15. | Szerző: animama
Mesike ünnepi ruhában érkezett haza. Fehér blúz, sötétkék kötényruha és természetesen kokárda is volt kítűzőként. Olyan nagylány volt abban az ünnepi ruhában, hogy az örömöm mellett rögtön eszembe jutott, hogy Istenem, mindjárt iskolás lesz a mi pici babánk!! A viselkedése is azt mutatja egyre inkább, hogy hamarosan 4 éves. Még jobban és gyorsabban telik nekem az idő, mint fiatal koromban. Most volt pici baba és megváltoztatta az egész további életünket. Nekem betölti a napjaimat a róluk való gondoskodás és boldogság érzés, amikor csak velük vagyok, vagy rájuk gondolok! Nekem ez a szabadság! Egyetlen percet sem szeretnék elpazarolni rossz gondolatokkal vagy érzésekkel. Úgyis eljön annak is az ideje, de remélem minél később! Most csak arra gondolok ebben a csodálatos márciusi időben, hogy holnap jönnek és akkor sokat játszunk, nevetünk amíg itt lesznek nálunk!
Hosszú hétvége
2012 március 12. | Szerző: animama
- A fiatalok hétvégi elfoglaltsága miatt én vigyáztam a kicsikre egy nap, egy éjszaka. A hortobágyi húsos palacsintának nagy sikere volt! Reggel, délben és este is ebből kértek. Lefekvés előtt még 2 pohár finom tejet is megittak. Általában Lacika ugyanabban az időben ül az asztalhoz, mintha egy óra lenne bele építve. Mesike sokkal rabszódikusabb, de ő is elfogadja a rendet, csak éppen nem eszi meg az ételt, hanem megrendeli több dologból is és egy kis eszegetés után abbahagyja. Nem veszekszünk vele. Elmegy egy kicsit, mással foglalkozik majd folytatja és csipeget. Lacika viszont addig eszik, amíg a tányérján van, majd megtörli a kezét,száját, mint egy “úriember” és lemászik a székről. Az etetőszék már a pincében van és csakis a nagy asztalnál étkeznek.
- Lacika a rendrakó. Segít felszólítás nélkül mindent a helyére pakolni. A sok színes, toll és a többi írószer, könyvek helyét tudja és ha szükséges rendet rak. Mesike viszont, amit elővesz azokból általában különböző dolgokat alkot. A könyvek nyitott oldalából leállítva egy egész várost épített. Egy- egy házba valamilyen kis állatot berakott. Majd jött az autópálya képes újságokból. Építő fakockákból kicsi emeletes házak lettek. Mindez a szoba közepén teljes egészében. A terpeszállásban járást ismét gyakorlom, mint amikor a fiam volt kicsi. Csak már nem pattogok úgy!! Kicsit lomhább lettem, ahogy kell egy nagymamának!
- Mesike játékából azt is megtudtam, hogy az óvónénik megsimogatják lefekvéskor a gyerekeket és szépen beszélnek velük. Viszont ott is van egy- egy kis rosszalkodó, mert azt mondja mérgesen: ” Ha ki akarsz jönni az udvarra akkor legyél jó”! Mondja ezt az egyik játékának, akik a szoba közepén betakargatva feküsznek.
- Estére már én nagyon álmos lettem, de Mesikének éppen kinyílt a szeme és Lacika elalvása után vidám mulatozásba kezdett. Abban minden volt : éneklés, torna, evés, fontos kérdések életről és halálról. Majdnem éjfél volt mire elaludt. Ettől kezdve pedig fél óránként ébredtem és nézegettem, hogy be vannak-e takarózva, hogyan lélegeznek, miért koppan a fejük az ágy végéhez!?
Unokás napom
2012 március 8. | Szerző: animama
Korán reggel indulok a gyerekekhez. A kezem tele táskával. Mesike már óvodába jár ismét. Nem akart menni a hosszú beteg szünete után és még sírdogált is. Lacika fogadott nagy örömmel. A nevetés mellé folyamatosan beszél, néha közbeszúrva egy-egy biztos szót, amit már én is megértek. A többi részét nem értem és ezt látja az arcomon is. A biztonság kedvéért ezért tűzdeli be, hogy papa, mama, Eme / ez Mesike neve/, hús, tészta, tejfel. Nem érti, hogy miért nem értek mindent, amit mond,ezért hangosabban és gyorsabban folytatja a “szóáradatot” az érthetetlen nagymaminak. Az aranygaluskának örvendezett és a tejfeles csirkepörköltnek is. A májat sajnos kiköpte, de megtanulta a máj szót és azt, hogy ki kell köpni. !!! Délben egy kicsit kimentünk a kisautójával, de sajnos nem jól választottam, mert nem értettem, meg, hogy ő most már Mesike babakocsiját tologatja. Néhány nap, hogy nem találkoztunk és már le is maradtam az újabb játékról. Amikor bejöttünk az udvarra, akkor értettem meg. Mesike babakocsiját olyan lelkesedéssel kezdte tologatni, mint a fiam annak idején a kicsiket.
Ebéd után egy jó nagy alvás következett, aminek a végére már Mesi is itthon volt. Rögtön beöltözött a hercegnői ruhájába és balettozni kezdett. Amikor egy újabb mozdulatot mutattam volna neki, közölte, hogy az nem balett! Valószínűleg már nem mutatok olyan jól és nem érzem át úgy ahogy ő. Jót nevettem! Majd festeni és rajzolni kezdtek mind a ketten.Volt még birkózás kettőjük között és forgózás, aminek középpontja én voltam. Addig bírtuk míg én el nem szédültem. Ez persze gyakran előfordult. Összekapaszkodva lehuppantunk a szőnyegre. Vacsora után betette nekik az apukájuk a kért DVD-ket: Elmo és a kis Vuk voltak napirenden. A hosszú nap ellenére sem éreztem magam fáradtnak. “Feltöltődtem”
Tavasz
2012 március 6. | Szerző: animama
Álmomban / Gazdag Erzsi/
Álmomban hol jártam?
Erdőben. S mit láttam?
Két nyulat, két szarkát,
kop-kop-kop, víg harkályt.
A nyulak füleltek,
két lábra leültek.
A szarkák csörögtek,
csörögve pöröltek.
A harkály, kop-kop-kop,
koppantott nagyot.
Elillant az álmom
még most is sajnálom.
A szokás hatalma
2012 március 25. | Szerző: animama
Sajnos nem tudok elszakadni a Nők Lapja Cafe oldalától, mert rugalmatlan vagyok. Elvették a linkeket a bejegyzés oldalról és így a K&H bank hirdetése úszkál alattam és felettem, oldalt pedig valami aranyat árulnak.! hát nem aranyos?!
Nem sok mindent csináltam ma, csak ide-oda tettem, vettem magam. Néhány muskátlit azért átrendeztem és kitettem a teraszra. Jó sokáig elszöszmötöltem vele. Az udvarra a tálba kitett árvácskáimat ma reggel a kölök kutya megdézsmálta. Alig maradt rajta virág! Szerencsére bimbó sok van mindegyiken. És akkor jött a papa : “Ugye mondtam, hogy ne tedd ki a földre!” Ő mindig megmond mindent! A kiskutyát összeszidtam, mire ő nagyon elszégyellte magát és bebújt a bokor alá.Innen látta a férjem, hogy valami rosszat is csinálhatott. Ő szerinte nagyon tudok fegyelmezni a szavaimmal! /Csak őt nem/! Sehol egész nap gyerek és gyerek zsivaly!Úgy látszik mindenki elment kirándulni! Gondoltam, hogy megnézem a Dunát, de nem lett belőle semmi! Tervezgettem viszont a születésnapot Mesikének. Már összeállt! Remélem nem jön közbe csak jó dolog!
Oldal ajánlása emailben
X