Szeptemberi forduló
2011 október 2. | Szerző: animama
Forog a világ! Már olyan régen írtam, hogy azóta a belépésem sem sikerül úgy ahogy régen, mert az oldalak megváltoztak! Alig találom meg a helyem. Csak el ne rohanjon már itt minden mellettem!
Mesike az óvodát kemény egy hétig bírta, mert utána elkapott valami vírust és egy hét beteg szabadságra ment. Így aztán a múlt héten egész nap együtt voltunk, aminek nagyon örültem. Persze ez most itt nem jó dolog tőlem, de annyira vágyok arra, hogy legalább egy teljes nap velük lehessek! Vittem nekik fehér krétát és a jó időben letudtunk ülni kint az udvaron, ahol mind a hárman rajzolgattunk a földre. Mesike, amikor ezt megunta elkezde velem a saját meséjét feldolgozni, amit csak úgy menet közben találtunk ki körbe járva a házat és a kellékeket is ott találtuk: háromszor kerültük meg és volt boszorkány tanya, oroszlán búvóhely, fürdőkádban halacskák /falevélként úszkáltak/. Volt 3 kívánság. Határtalan tud lenni Mesike fantáziája is! Közben Lacikát szállítottam a kiskocsiban, ölben. Jött velünk. Időnként letettem a kavicsok közzé. Azokat szereti rakosgatni.
Nagy akarattal igyekszik menni, de még bizonytalan és segítségre szorul. Most lesz 17 hónapos októberben. Nagyon ragaszkodik a szüleihez. Míg Mesike soha nem sírt, amikor elmentek, addig őt nehezen lehet megvígasztalni. A dalaim és a kis mondókáim segítenek! Rövidesen látom a mosolyt az arcán. Ő is náthás lett, mert elkapta a nővérétől.Folyt az orra, amit egyszer -egyszer megpróbált kifújni a zsebkendőbe. Valahogy ráérzett a módjára.
A jövő héten viszont eljönnek hozzánk a papa születésnapjára. Remélem nem jön közbe semmi és megtarthatjuk. Az idő már nem lesz olyan nyárias, mint eddig!
Ez a szeptember nagyon szép volt nekem és mindíg is ezt a hónapot tekintettem az újévnek! Beívódott a bőrömbe, az agyamba és a szívembe. Nekem az újrakezdés hónapja.
Gyönyörű nyári ősz!
2011 szeptember 18. | Szerző: animama
Ebben a hónapban semmit nem írtam, csak megnéztem az oldalamat és elolvastam a hozzászólásokat. Pedig van miről beszélni, mert Lacika lassacskán mégis elindul. Mesike egy kis babakocsiját tologatva egészen ügyesen járkál le és fel az udvaron, kikerülve az akadályokat. A tolatáshoz és a “járművek” igazításához nagyon ért. Na és a legkedvesebb szórakozása lenne a számítógép kezelése. Persze a szülők gyakran veszik az ölükbe amikor meg szeretnének valamit nézni az interneten. Lacika bekapcsolja a gépet, kihúzza a klaviatúrát és már nyomkodja is a billentyűket. Előtte természetesen ellenőrzi, hogy működik-e a gép.
A múlt héten két teljes napot is vele töltöttem, mivel Mesikének levették a gipszet a kezéről és a nagyszülők levitték őt egy hétre a Balatonra. A menyem pedig intézte az intézni valóit. Így aztán ketten maradtunk Lacikával, aki mikor anyucikája elment azonnal sírásba kezdett, nagy könnycseppekkel az arcán. Mondtuk, hogy nemsokára jön Anya.Egész délelőtt felváltva hajtogatta : Apa, Anya. Odamutatott az udvaron, ahol Apát szokta látni itthon dolgozni.
A sírást hamar elfelejtette, mert sok mindent játszottunk együtt: főleg a lépcsőn le és fel, babakocsi tologatást, mesekönyv nézegetést . Énekeltünk is . Ő is bekapcsolódott. Járkálás közben azonnal kereste mindkét kezemet és nyúlt utána, mert egyedül még fél.
Jobb kézzel fogja a kiskanalat és tömi magába az ételt. Egyáltalán nem kell bíztatni. Ha befejezte, kéri a vizet, majd nyújtja a tányért, hogy vegyem el.
Teljesen tisztán ejti az: apa, anya, lámpa, hapci, nem, víz mama, baba szavakat. Nem sok, de haladunk. A brrrrr. nagyon megy, köpködéssel együtt. Ezt tisztába tevéskor produkálja. Így közben le is zuhanyozok. Annyira édesen mosolyog és nevetgél! Mesikét viszont lassan két hete nem láttam és ezek szerint ezért nem is volt kedvem írni! Hiába, ő adja nekem az ihletet.
Törött szárnyú kis madarunk
2011 augusztus 29. | Szerző: animama
A törött “szárnyú” kismadarunk még három hét múlva repülhet. Akkor veszik le a gipszet és reméljük, hogy teljes gyógyulást is jelent. Addig pedig a kiskádban “Balatonozunk” az udvaron. Külön külön pancsiznak. Mesikének zacskót húzunk a karjára, hogy véletlenül se legyen vizes. Persze fél kézzel nem ugyanolyan semmi, mintha mindkét kezét tudná használni. Ennek ellenére jól viseli a helyzetet. Az óvó nénik is voltak családlátogatáson. Azt hittem, hogy ilyen már nincs is. Nagyon rendes az óvoda, hogy megtartotta ezt a szokást. Én is megvettem a kért lepedő és huzat anyagot az óvodai kiságyra. Nagyon aranyos: rózsaszín alapon macik vannak rajta. Mire mehet Mesike addigra készen lesz. Holnap már varrom is. Cumit is vihet az oviba. Szeptember közepe lesz már. Gondolkoztam, hogy varrok egy titkos zsebet a lepedőre, amiben a cumit és még egy-két kincset tarthat, ami az alváshoz kell.
Ugyanúgy izgulok, mint annak idején a fiam esetében, amikor bölcsődébe és óvodába ment. Sokat tapasztaltam, okosodtam, de az aggódásról nem tudtam leszokni. Már nem is fogok!
Lacika pedig megkezdte a lépcsőn való járást a kezünkbe kapaszkodva. Már nem egyenesen akar menni, hanem csakis a lépcsőn. Így aztán derékszögű testtartásban vagyok leginkább. Felegyenesedni már nem is érdemes. Időnként felemelkedik négykézlábról is állásba. Megtapsolja magát, majd újból lecsücsül. Mesike akkor kezdett lépcsőzni, amikor már járni tudott.
Ez a nyár vége már így sikeredett. Bízom benne, hogy szép őszünk lesz és sokat lehet még a szabadban lenni a gyerekekkel. Nagyon várjuk a gyógyulást !
A baj nem jár egyedül!
2011 augusztus 18. | Szerző: animama
Úgy volt, hogy a hét végén lemennek a gyerekek a Balatonra, mivel Lacika betegsége miatt nem tudtak velünk jönni. Lacika meggyógyult!! Köszönöm még egyszer a bíztató szavaitokat! Sőt, nagyon jókedvű, hancurózós kedvében találtam. Aranyosan hajtja a kisautóját is: A hátát kiegyenesítí, a lábával pedig jó nagyokat lök. Ezt sem erőltetjük. Többször megpróbált felállni helyben, kapaszkodás nélkül és körbenézett, hogy mit szólunk. MIndezt óvatosan! Persze, hogy megtapsoltuk. Nagyon sokszor kér enni és iszik, iszik.
A baj azonban nem jár egyedül, mert a balatoni útból semmi nem lett. Mesike ráesett a kezére az indulás előtti napon. Este rosszul aludt, de nem látszott az elmondás alapján semmi rajta. Azt gondolták, hogy csak zúzódás, de azért elvitték a kórházba reggel. Kiderült, hogy zöld ág törése van a csuklójában. A csúzdán ment felfelé, amit mondtam, hogy nem szabad. Így csúszott és esett rá a kezére. Az anyukája szerint, aki mellette volt alig esett, ennek ellenére nagyon sírt. Begipszelték a kezét és mondták, hogy ez 3 hétig tart, ami azt jelenti, hogy szeptemberben nem mehet oviba. A gyerekeknél gyakori ez a “kéreg törés”.
Nagyon letörtünk mindnyájan, mert készült Mesike az útra. Nem beszélve arról, hogy nem igazán érti, hogy miért kell a gipsz rá és kérte, hogy vegyük ezt le! Nagyon szomorú az én drága nevetős kicsi unokám.!! Most lett volna egy kis nyár,!
15 hónapos
2011 augusztus 9. | Szerző: animama
Látom a képeken, hogy Lacika egy kicsit idősebbnek látszik az arcáról ítélve, mint valójában. 15 hónapos és most a keresztelő előtti napokban állt fel fogózkodó nélkül. Önállóan még nem tud járni, bátortalan. Nem is erőltetjük. Eleinte Mesikével hasonlítottuk is óhatatlanul, de már leszoktunk róla.
Olyan boldog volt, amikor a dunaparti kirándulásunk alkalmával először állt fel magától és állt egy kis ideig. Megcsodálta a világot így is és tapsolni ugyan nem tudta magát, de látszik az öröm és büszkeség az arcán! Én is nagyon örvendeztem, annyira, hogy elkiabáltam magam, mire ő le is csücsült.! Áll Lacika! Áll Lacika!
Most viszont nagyon szorongok, mert elkapott valamilyen vírust. Eddig nem volt ennyire lázas és beteg. Olyan homályos szemekkel nézett rám, amikor megérkeztem hozzájuk, hogy összeszorult a szívem. Egész nap őt dajkáltam, amit Mesike jól viselt, mert megértette, hogy most Lacikával kell többet törődnöm. Aztán volt vizelet és vérvétel meg minden, ami kell! Éjszaka 40 fokos láz, üllőfürdő. Felváltva vagyunk náluk, de én legszívesebben folyamatosan ott tartanám a kezemben, amíg bele nem roskadok. ! Estére már töbet tudunk a leletek eredményeiből. De az látszik, hogy nagyon rosszul érzi magát. Bíztató, hogy jól eszik és iszik . Ha lejjebb megy egy kicsit a láza mosolyog fáradtan.
Vacsora és kirándulás
2011 augusztus 4. | Szerző: animama
Természetesen a keresztelőt követően fényképek készültek, majd ezt követően a lakoma. Erre hájas tésztát sütöttem, pogácsát , zserbót és répa tortát. A kicsiknek külön “macskaasztal” volt gyönyörűen megterítve, ami a másik nagymama munkáját dicsérte. Lacika is helyet foglalt, de az ig
azi evés az anyukája ölében történt.
A vendégsereg egy része a következő harmadnap nálunk folytatta a vendégséget. Az időjárás annyira kedvező volt, hogy a szabadban tölthettük az egész napot. Visszatért a nyár. Hajóztunk egy kicsit a Dunán és a vacsorát is a kertben tálaltam. A Duna parton az egész társaság a séta után üldögélve, beszélgetve töltötte a napot. A gyerekek homokoztak és a hullámokat lesték. Egy kicsit belógattam őket a vízbe a talpukkal érintve a hullámokat. Mezitláb voltunk és a kavicsokon való sétát is élveztük.
Este a papa megmutatta mindenkinek otthon, a paradicsom kertjét. Már besötétedett, amikor készültek a képek. Mesike bejárta a házat, összeszedve a számára értékes dolgokat, de annak ellenére, hogy széthordta őket, mindegyikről tudta, hogy merre van. Sajnos a bábjaim kint maradtak az udvaron éjszakára a labdákkal együtt. A papa kutyája aztán kezelésbe vette őket. Reggelre szanaszét hevertek a kertben.g
Ez volt számomra a” legnagyobb” veszteség. Annyi öröm mellett mindez nem számít!
Mivel külföldi vendégek is voltak ezért beosztottuk, hogy ki milyen ételt főz: gulyáslevest, töltött paprikát és hortobágyi húsos palacsintát tálaltam. Ezek igazán magyaros ételek és nagyon ízlett mindenkinek.
Boldogságunk
2011 augusztus 4. | Szerző: animama
Még a napocska is kisütött.
Megyünk a templomba.
A keresztelő napjáig végig zuhogott naponta az eső. Hideg is volt. Ezen a délelőttön viszont kisütött a napocska időnként és az eső teljesen elállt. Lacika ruhája pontosan jó volt, amit vettem neki. Mesike pótruhája, amit erre az alkalomra varrtam csak a vállfán lógott. Egyáltalán nem szomorított el, mert majd máskor felveszi. Úgy alakítottam, hogy később is hordhatja. Nagyon tetszett neki, amikor felpróbálta. Az ünnepségen viszont a “hercegnői” ruhájában volt, amit boldogan viselt egész nap, késő estig. Imád ilyen ruhákban lenni!
Kedves, kellemes hangulatú keresztelő volt. Lacika az ünnepnek megfelelően viselkedett. Úgy, mintha tudta volna, hogy ez most ő érte van. Az is lehet, hogy tényleg észrevette, megérezte, hogy minden körülötte forog. Egész nap mosolygott, ahogy szokott ,elfoglalta magát, ha éppen nem volt ölben. Megcsodálta a környezetét, az idegen vendégeket. Türelmesen várta, hogy a többi gyerek vele is foglalkozzon.
Vidám napok esővel
2011 július 25. | Szerző: animama
Mesike új ruhája, ami ma lett kész.
Volt nálunk dínom -dánom, de ez még nem a keresztelő, hanem a kisfiam szülinapja.
Nagyon sok mindent készítettem, hogy mindenki kívánsága teljesüljön. A fiam a halászlevet kedveli és kérte is, a többiek pedig gulyáslevest kaptak. Sütöttem csirkét és rántott mellett is. Egészben sült burgonyát adtam hozzá, ami mindenkinek nagyon ízlett. A sült csirke után sütöttem héjastól, jól meghempergetve a zaftos zsiradékban. Nem volt sok, de mégis jó ízt kapott a krumpli. Csokitorta az ünnepi volt és még jött hozzá rétes és meggyes süti.
Késő délután még a nap is kisütött, ami lehetővé tette, hogy kimenjünk a Dunához. Nagyon boldog volt Mesike. Ugrált egyik fatörzsről a másikra, mint egy kis mókus. Lacika pedig a kavicsaival foglalkozott rendületlenül vagy mászott volna a vízbe. Elég zavaros volt, de ha jött egy -egy nagy hullám próbálták elérni. Azért a parton még letudtunk ülni.
Este aztán Mesike kérte, hogy van-e neki való Video. Csak a kis Vuk volt, ami első látásra sok magyarázatot igényelt volna, de nem ért rá senki beszélni. Azért nézte és kérdezgetett. Itt-ott válaszolgattunk, mert mindenki el volt foglalva valamivel.
Ezért aztán ma vettem Dvd-ket itthonra is, ha legközelebb jönnek legyen neki érthetőbb! Befejeztem a kisruháját a keresztelőre. Lacikáé már régen kész, de odaadtam és elfelejtettem képet csinálni.
Hétköznapjaim
2011 július 13. | Szerző: animama
Az utcai kiskertem ma reggel.
Eltettem a baracklekvárt. Tegnap fejeztem be. Azt hiszem már nem lesz alkalmam ezen a nyáron, mert tegnap volt egy kis hűvös idő délutántól, holnap pedig ismét hatalmas forróság jön, ami nem alkalmas lekvár főzésre. Bár lehet, hogy a napon is megfőne és akkor még spórolnék is.
1kg barackhoz 50-60 dkg cukrot tettem és mást semmit. Celofánnal kötözöm, ahogy szoktam és a kettő közzé teszek egy pici nátrium benzonátot. Ha az is megmarad, amibe fél kg cukor van, akkor máskor is csak ennyit teszek majd.
Lacikának megvettem a keresztelő ruháját. nadrág , fehér vászonból, alatta hosszú ujjú galléros pellustartó és kék kismellény van hozzá még. Mesikének is vettem egy kis fodros ruhát, amit lemásolok és készítek neki még egy fodrosat a keresztelőre. A hónap végén lesz. Addig pedig még rengeteg dolgom lesz.. Napozni úgysem fogok, úgyhogy remélem lesz időm mindenre, amit elterveztem.
Lacika “szalad”
2011 október 23. | Szerző: animama
Lacika “szaladgál” a szobában. Október 2. hete óta először két felnőtt között indult el, majd a későbbiekben a sikereken felbuzdulva megcélzott egy távolabbi stabil pontot és ahhoz indult nagy gyorsan. Mára már biztosan jár-kél a lakásban. Hogy el voltunk kenődve, amiért nem jár csak négykézláb. Persze Mesikéhez hasonlítottuk. Most már csak az udvaron kell az egyik kezét fogni és rendületlenül rója a köröket.
Mindketten betegek már három hete a felnőttekkel együtt és változó súlyossággal. Hol nagyon náthásak, hol hánynak és hasmenésük van. Talán lassan kilábalnak belőle. Mesike először egy hétig járt az óvodába, azután 3 napig. Hozta haza a betegséget. Én nem kaptam el, pedig sokszor szembe prüszköltek. A” nagyoknak” a torkuk fájt és köhögtek.
Együtt játszottunk, de Mesike sokat változott az utóbbi időben. Körbeveszi magát a játék állataival és néha ránk pillantva játszik tovább. Lacika viszont egyre többet igényli, hogy foglalkozzak vele. Kicsit szomorú vagyok, mert úgy érzem Mesikével szemben, hogy nem tudom neki azt nyújtani, amit régen, amikor együtt énekeltünk, táncoltunk és nevetgéltünk. Lacika teljesen leköt és vele másképpen kell játszani, mert más dolgok is érdeklik, mint a testvérét. Persze azért sort kerítünk a közös hancúrozásra is.
Olyan édesek, amikor a menyem körül felsorakozva Lacika puszit mond és elbúcsúzunk este. Ilyenkor a sírás környékez a meghatottságtól.
Oldal ajánlása emailben
X