2011 évvégi számadás
2011 december 30. | Szerző: animama
A kockás kis ruha átalakítása megtörtént. Elől túlságosan magasra készítettem a nyakát és ezért nem tetszett Mesikének. Szerencsére más ajándékot nem kellett “visszacserélni”! Máris hozzáláttam a mosogatás és takarítás után egy kis rózsaszín kardigánhoz. Ma vettem észre, hogy hétfő óta 10 percnél többet nem voltam kint a házból. Majd holnap bepótolom.
Itt vannak az ünnepi sütik, amik most nagyon jól sikerültek. A mézes puha lett, a csillag szintén és nagyon finom omlós. A barackos pedig, mintha tortaszelet lenne. El ne felejtsem őket!
2012 az idősek éve lesz! Jó, hogy felhívják a figyelmet, mert az is valami! Én viszont, –szerintem nem vagyok egyedül,- akkor érzem magam a legjobban, ha a gyerekek boldogulnak.!
Mesike már nekem mesél és táncol és bevon a saját kitalált játékába. Hát nem csodálatos az, hogy látja az ember mindazt, amit átadott a kis unokájának. Lacika is megtalálta a módját annak, hogy hogyan oldja meg a problémáját, ha valamivel játszani szeretne: nem fekszik már a földre és sír sértődötten, ha Mesike elveszi a jogos tulajdonát, hanem harcol érte. Milyen kis apró dolgok ahhoz, hogy később megtalálják a problémák megoldásának legegyszerűbb módját. A szülők is nagyszerűen nevelik őket és ezért vagyok nyugodt és elégedett.
Fogadalmat nem kell tennem, mert úgyis a napok a körülmények hozzák a jövő évi céljaim megvalósulását. Ha legalább ilyen lesz, mint ez az év, akkor boldog új évünk, új évem lesz!
2011 Karácsony
2011 december 28. | Szerző: animama
Nagyon boldog karácsonyunk volt. A gyerekek és mi is egészségesek vagyunk és jó volt együtt lenni az ünnepek alatt . Sokan összegyűltünk nálunk. A gyerekek vidámsága elragadott bennünket. Mesike 3 évesen egy kicsit gyanakvóvá vált a Jézuskával kapcsolatosan, de elfogadta az ünnepet . Kérdései voltak az ajándékokkal kapcsolatban. Ezt is a Jézuskától kaptam? és ehhez hasonlók. Mindenesetre a két kedvencét utaztatja : a cicát és a babát. Megengedi Lacikának is, hogy “babázzon”. Azt mondja, hogy ő a baba apukája. A nagypapa egy közös játékot is becsempészett a fa alá, de aztán kiderült, hogy ez sem jó ötlet, mert egymás kezéből akarták kivenni, míg valahogy meg nem osztoztak. Azután pedig egyikőjük sem foglalkozott vele.
Nagyon szívesen hallgatták a “mesét” a Jézuska születéséről, amit a karácsonyfa alá helyezett “Bethlehemi Jászolról ” mondtam nekik.
Szerettem készíteni a kis papír díszletet. Főzés és takarítás közben pihentető volt számomra, csak majdnem 3 hétig csináltam. A férjem gyakran ránézett és figyelte, hogy kész leszek- e vele. Örültem, amikor a kicsik felfedezték a fa alatt és tanácskozhattak egyet, hogy mi ez? A felnőttek pedig bekapcsolódtak egy- egy szóval vagy gondolattal a történet meséjébe.
Sorban érkeztek a rokonok és én tettem is a dolgomat, de akkor lélegeztem fel és váltottam kitörő örömre, amikor az én kis drágaságaim megérkeztek. Igaz, hogy karácsony estéjén is találkoztunk, de a jóból soha nem elég! Azonnal betöltötték a házat vidámságukkal és egyik kézről jártak a másikra a vendégek között. A nagyobb gyerekek is hurcolták őket, mesét mondtak, bújócskáztak, nagyokat nevettek.
Lacika kedves mosolyával mindenkit elbűvölt. A nagypapa ölében ülve ette az ünnepi vacsorát. Ő kéreszkedett oda. Nagyon büszke volt a férjem, hogy ő lett a “kiválasztott”, aki etetheti Lacikát. Ritkábban találkoznak és ennek ellenére nagyon bensőséges a kapcsolatuk. Persze Lacikát mindenki szívesen fogadja, mert olyan kis elégedett, mosolygós baba. Baba, mert még 20 hónapos. A lépcsőzés a kedvenc sport. Ezért időnként váltunk, mert a derekunk már nem a régi egyikőnknek sem. A fiam időnként meg is kérdezi nagy nevetve, hogy Anyukám milyen volt a sportnapod?
A válaszom mindig hasonló: a legjobb a legszebb és a legnagyobb feltőltődést jelentő napom volt!
Az ünnepi ételeim közül a sütemények mind jól sikerültek: Barackos csillag, mézes, a mákos és diós beigli. Amit utóljára sütöttem a vajas és tepertős pogácsa pedig mindenki kedvence volt. A zserbót a menyemnek sütöttem meg : 3 adagot. Igen mutatós és finom a barackos linzer tortahabbal a tetején. Igazi vendégváró süti.
Ami nem sikerült az a fényképeim. Egyetlem számomra elfogadható képet sem tudtam csinálni. Mintha valaki megbűvölte volna a gépemet! Nem is értem?! Ez ilyenkor úgy látszik nem nekem való ! Bizakodva várom az év végét és a jövőt is!
Karácsony
2011 december 25. | Szerző: animama
Ónos esőben indultunk útnak a gyerekekhez. Sok kicsi és nagy csomaggal. Megvarrtam Mesikének a legújabb szövet kötényruháját és a maradék anyagból Lacika nadrágját díszítettem. Sütöttem beiglit, apró süteményeket. Nagyon jól sikerült a lekváros csillag és a mézes is. Zserbóból 3 adagot kellett készíteni. Úgyhogy a végén már azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Kár, hogy nem esett egy kis hó. Úgy hiányzott.! Volt ugyan, de az kellemetlen jeges, csúszós valami lett. Igyekeztünk is vissza, hogy nehogy jeges úton kelljen vezetni.
Mesike kapott egy hercegnői ruhát, így az én általam varrtra rá sem hederített. Dehát mit is gondoltam?! Nagyon élvezte a szép, csillogó ajándékot. Így van jól! A cica viszont hozzá került és nagy örömmel játszott vele egész este. Lacika meg ezzel nem törődött. Csak a kis munkagépet tologatta szorgosan. Mesike most kezdett el foglalkozni a kisbabával, így nagyon boldog volt amikor a nászasszonyomtól kisággyal, cumizó, édes kis babát kapott. Minden a fa alatt volt, amikor elkezdte bontogatni a csomagokat,azt is amit nem ő kapott. Igen elcsodálkozott, amikor kibontotta. Ettől kezdve próbáltam irányítgatni. A csomagoló papír gyerek mintásait keresse!
A rántott harcsa nagyon ízlett mindenkinek, mivel nem volt benne szálka, a gyerekek is ehettek. Szép kis este volt mindnyájunk számára! Még az is nagyon jó, hogy lassan mindkét gyerek meggyógyult! Persze Mesike nem járt óvodába.
Náthásan
2011 december 1. | Szerző: animama
Kavarognak a gondolataim magam a gyerekek és az ünnepek körül. Szerencsére magammal kell a legkevesebbet foglalkozni a megszokott dolgokon kívül. Pedig a “csillagászok” szerint 15-ig kell a célirányomat kitalálni. Milyen változásokat szeretnék stb.Nekem ez nem megy! Ugyanúgy változok ahogy eddig! Vagy csak gondolom?
A gyerekek ismét betegek lettek és miattuk aggódom. Talán már enyhébb a betegségek kimenetele és ez jó jel. Erősödik az immunrendszerük. Csakhogy Mesike alig jár óvodába és Lacika orra mindig fényes. Evés közben pedig szuszog mint egy öregember, mert nehezen veszi a taknyosságától a levegőt. Mesike vidámsága is csak egy- egy pillanatra villan fel, mert inkább szomorú a kis arca.
Lacikát próbáltam rávenni, hogy labdázzon a nővérével, de mivel nem szokott ezért, mint a kiskutya szorította magához a labdát, amit vittem nekik és elsősorban neki, mert féltette. Csak akkor dobta, ha Mesike kikerült a látótérből. Pedig úgy látom, hogy van változás, mert Mesi igyekszik törődni újabban a kicsivel. Megtanultuk énekelni az Éliás, Tóbiás c. dalt is, amit Lacika dúdolással kísért és táncolt közben. Náthásan és hasmenésesen, fájós hassal, de egy kicsit “mulatoztunk”. Addig is enyhült a rossz kedvük és az enyém is.
Elismételtük a Mikulás dalokat is,amiket Mesi alig felejtett el. Talán szombatra meggyógyulnak és sikerül őket elvinni egy közös ünnepségre!
“Élettapasztalat”
2011 november 25. | Szerző: animama
Mesike mondta legutóbb, amikor beteg volt és nem ment óvodába. Sajnos 3 nap után jön a betegség:” Ha animama itt van nem kell az óvoda és én nem megyek oviba, iskolába sem és dolgozni sem fogok.” Mindezt egy mondatban fogalmazta meg úgy, ahogy most leírtam.
Jót nevettünk és csodálkoztunk, hogy 3 és fél évesen miként fogalmazta ezt meg?! Hiszen az iskoláról még semmi tapasztalata nincs. A dolgozásról annyi van, hogy Apa este jön haza és csak hét végén van itthon egész nap. Úgy látszik ez már éppen elég!
Késő ősz
2011 november 23. | Szerző: animama
Mára sikerült összeszedni egy kis náthát valamelyik bevásárló körutamon. A gyerekektől nem kaptam el és ők már meg is gyógyultak. Ezért aztán hiába sütöttem meg az aranygaluskát és a pulykamellet nem vihettem, mert így nem mehetek hozzájuk. Marad a játék a babával és a kiscicával. Remélem tetszeni fog nekik. Nehezen viselem, ha egy héten legalább egyszer nem vagyok velük!
Az idő szürkesége is elmúlt mára egy kissé és a nap is kisütött. Csak valahogy azt nem tudom ezen az őszön megérteni vagy inkább érezni, hogy a délután miért este . Elromlott a belső órám!
Gyerekjátékok
2011 november 18. | Szerző: animama
Nem egyszerű dolog játékot választani a gyerekeknek!
A Régió egyik üzletét kerestem fel. A kicsiknek nehéz választani, mert ami a pénztárcámnak és az igényeimnek megfelelne az sehogysem jön össze. Amiről azt gondolnám, hogy jó játék arról kiderül, hogy a szerkezete silány, kínai gyártmány.
Végül a vásárlás eredménye egy plüss kiscica Lacikának, mert Mesike minden játékát magáénak tud és nem hajlandó osztozni. Egy kis munkagép, ami cseh gyártmány és egészen jó anyagból készült. Vicces, de homokozó játékot is vettem, ami majd havat lapátolni lesz jó Lacikának és egy kis teherautón van. Ez kínai . A forma bedugdosó is autó. Mesike babát és könyveket kap, amit már régebben megtaláltam az Alexandra könyvesboltban. A meglévő játékokat cserélgetjük, mert így nagyobb meglepetés nekik és mivel rengeteg van nem lehet mindig elől az összes. Csak az álandó kedvencek , amelyek állatok. A Barbie babával nem játszik senki. Kapta őket Mesike. Találtam viszont “hölgy” babát még régebben. Lehet, hogy ezek jobban tetszenek majd neki.
A kirakós Puzzlet nagyon gyorsan kirakja és mostmár egészen mást játszik vele. Az egészet beledobálta egy nagy papírdobozba. Ebben Lacika is beszállt. Azután az egészet szétszórták a szobában. Nem szóltam semmit, hanem mással kezdtem el foglalkozni. Erre Mesike kezdte összeszedni és közölte velem, hogy “nem rendet” csinál. Majd miután mind egy dobozban volt mondta, hogy ez most fagylaltgép. Felsorolta az összes fagylaltot, amit ő ismert: csoki, citrom,áfonya stb. Az ötletet a Dvd meséjéből vette: Postás Pat: A fagyigép.
Igen nagy hatással vannak a filmek.! Ezért nagyon megválogatom, hogy mit adok nekik. Lacika a kisvakondról szólóakat kedveli nagyon. Jó volna még rátalálni mulatságos és kedves mesékre! Olyanokra, ami nem túl gyors, megnevettet időnként, zene is van benne és jól érhető beszéd.
A legnagyobb örömet mégis az együttjátszás percei jelentik számukra és nekünk is!
November
2011 november 13. | Szerző: animama
Az utóbbi időben egyre kevesebbet vagyok a gépnél, ami jót is jelent, mert elfoglalom magam és nagyon sok tennivalót találok magamnak. Így most elkészült Lacika legújabb pulóvere, mert most erre van szükség.
A nyáron a kisnadrágok, amiket erős, de nem meleg anyagból készültek nagyon jól jöttek, amig Lacika csak mászni tudott. Folt hátán folt, illetve térdén lett a nadrágokon. Ami bánt, hogy Mesike legszebb pulóverét elhagyták valahol. Ez viszont visszaveti a lelkesedésemet, ami kell azért, hogy ne érezzem a csuklóm fájdalmát, amíg kötök a Tv nézése közben.
Karácsonyra egy szép kis ruhát varrok Mesikének. Az anyagot már megvettem. Nagyon szereti a ruhákat, szonyákat. Az őszi szünetben nem volt óvodában, mert csak összevont csoport működött. Naponta többször átöltözött és az udvarra is szoknyába akart kimenni. Ezt a kívánságát úgy oldjuk meg, hogy nadrágot is adunk rá és fölé a szoknyát vagy ruhát. Megnézték az anyukájával a “Hattyúk tavát” a MÜPÁ-ban. Egy órás balett volt. Mesike a történetet már ismerte és közben is egy -egy szóval mesélte a menyem. Nagyon élvezte a műsort és le nem vette a szemét a színpadról. Én ezalatt Lacikával otthon barangoltam. Mikor megkérdeztem tőle, hogy merre menjünk megmutatta az irányt. Nagyon megtanulta a “nem ” kifejezést, mert mindenre nemet mond és a fejével is mutatja. Mikor lesz ebből “igen”??!!
Sirásra akkor fakad, ha megsértődik vagy, ha éhes. Az ennivalóval mindig meg lehet vígasztalni. Nagyon tetszik neki, ha a nagy asztalhoz ültetem és ott ehet, mert nem szeretem, hogy elkülönülve a kis etetőszékében a konyhában eszik. Persze az anyukájával másként nehéz megoldani, de legalább amikor ott vagyok akkor hadd örüljön ő is a társaságnak és annak, hogy a nagy asztalnál ülhet. Így is kisebbségi érzése van Mesikével szemben, aki igencsak érzékelteti is vele, hogy ő az idősebb.
Mesike legjobban akkor figyel az öccsére, amikor az Anyuka nincs otthon. Persze kérem én is, hogy most jobban kell figyelni! Ilyenkor látom, hogy figyelmes és gondoskodó is tud lenni. Játék közben fél szemmel figyeli Lacikát és követi, keresi az együtt játszás lehetőségeit is.
A szélvihar fogságában
2012 január 6. | Szerző: animama
Nem volt kedvem ma ismét kimenni a házból, ebben a nagy szélviharban. A gyerekeket sem lehetett kivinni mondta a menyem. Így aztán főként kötögetéssel töltöttem az időmet és a sorozatokat néztem az RTL-en. A szív útjai és a többi török film. Jól passzol a kötésemhez . Elég lassú, fel tudok nézni közben. Azon kívül tetszik is. Nézem a ruhákat a kocsikat a villákat és a gazdagságot, amit bemutatnak. Közben nem gondolok a szegénységre, a kurdokra és a rengeteg török munkásra, aki külföldre megy dolgozni. Mindenesetre jobb, mint a “Való világ”.
Jót” motoroztunk” a gyerekekkel a héten, amikor elmentem hozzájuk. Mesike később kapcsolódott be, mert a kirakójával volt elfoglalva. Egyre másra, szinte percek alatt kirakja a mesejeleneteket. Többet is kapott karácsonyra. Most ezeket még nem unja, de gondolom, hogy később félreteszi majd. Mi már Lacikával egy órát kint voltunk az utcán. Úgy hajtja mostmár ő is a kisautóját, hogy nem győzöm csodálni! Az emelkedőkön kicsit besegítettem neki. Egyedül az éhség az ami a kinti levegőről behajtja. Nagyon szeret csatangolni. Mesike viszont kezd szobai baba lenni. Később ő is kijött és akkor már száguldozott.
A délutáni alvás előtt mesét mondtam a képeskönyvet nézegetve. Aztán ki is kellett hagynom a mesékből, mert neki sem tetszett. A szép meséket szereti. Amelyikben gonoszság van, arra nem kiváncsi. Meg is mondja, hogy akkor rosszat fog álmodni.
A legvidámabb része a napunknak pedig az alvás utáni bulizás volt. Együtt táncoltunk, forogtunk és baletteztünk mind a hárman. A menyem volt a nézőközönség, aki majd meg pukkadt a nevetéstől. Lacika mulatságos volt, amint a feje fölé rakta a kis kezét és forgott körben, minket utánozva. Majd mivel elszédült csodálkozva állt meg és imbolygott. Gondolom hasonló látvány lehettem én is, amint a lábaimat emelgettem és balettoztam a gyerekeknek. Mesike viszont nagyon tehetségesnek mutatkozik és elbűvölő. Nemcsak mozog és táncol, de átéli a zenét és ő alkotja meg a mozgást, ami nagyon természetes és szép. Lehet, hogy nem lesz táncos, de a zene és a tánc sok örömet fog neki jelenteni.
Oldal ajánlása emailben
X