Szerencsés évet!
2013 január 6. | Szerző: animama
Igyekeztem befolyásolni a 2013-as év történéseit a szerencse irányába a népi praktikák alkalmazásával. Gondoltam, hogy ebből csak jó lehet, hiszen egészséges ételeket készítettem.
Legalábbis úgy gondolom, hogy egy-egy alkalommal a kocsonya sem árthat, amit szilveszterre főztem a vendégeknek és nagyon ízlett mindenkinek.
A hozzávalók szabadon nevelt sertésből kerültek ki: perzselt bőrke, farok, köröm. A levébe került: 1 kiskanál só, fekete bors, fokhagyma és babérlevél. Csak annyi vízzel öntöttem fel, ami éppen ellepte. Kuktában főztem mérsékelt hővel. Mivel nem táppal etetett volt az állat ezért tovább is főtt: 2 órát. Lehűlés után adagoltam és a zsírját leszedtem. Ebbe nem kellett semmi zselatin!
A lencse és a bab sem maradt el. Mivel mindet szeretjük hamar elfogyott a héten. Bátran fogyasztotta mindenki, mert szabadságon voltunk.
Nagy kedvenc lett a mákos torta, amit még a kezdők is el tudnak készíteni. Liszt nem kell hozzá, se sütőpor.
20 dkg finomra darált mákot, 25 dkg cukrot, 6 tojássárgát, 1 citrom reszelt héját, fél narancs levét, 1 mk. szegfűszeget és fahéjat összekeverünk. Ha túl száraznak érezzük további levet lehet bele keverni. Ezután beletesszük a tojások keményre vert habját és kikent tortaformában mérsékelt tűzön 40 percig sütjük. Ha kihűlt ketté vágjuk és kevés lekvárt kenünk rá, majd erre csoki krémet kanalazunk, amit a tetejére is. Nagyon finom lett, de sokat nem szabad egyszerre enni belőle, mert esetleg szorulást okoz! Bablevessel párosítva csak jót tesz a szervezetünknek!
Remélem a 13-as számot ezzel sikerült megijeszteni és a gonosz szellemeket tőlünk elzavarni!
Szükség van rám !
2012 december 30. | Szerző: animama
Telefonon hallottam a kis unokám hívását: Gyere mama, gyere, de most gyere! Éreztem a hangján, hogy nagyon fontos a kérés.
Mindjárt rohantam volna, de féket kaptam a menyemtől: majd csak a délutáni alvás után, mert az nagyon fontos! Keringtem magam körül, mert nagyon mentem volna. Kivártam a soromat és a gyerekek felébredését.
Rögtön éreztük, hogy lázas a kicsi. A feje is fájt. Megmértem a lázát, amíg a menyem az ügyelet után érdeklődött. Úgy volt, hogy játszani fogunk. Játszottunk is, de csak Lacikával, mert elrohantak az ügyeletre és később a gyerekorvoshoz. Jól végződött minden, mert mikor hazaértek, már vidáman nevetett Mesike. Játékra hívott, mint egy vidám kiscsikó. Teljesen elmúlt a láz és az én elpalástolt szorongásom. Alig maradt egy fél óránk már az indulásomig, de abba minden jókedvet bezsúfoltunk.
Nincs nagyobb öröme egy nagymamának annál, amikor hívják, várják és számítanak rá! Remélem a jövőben is így lesz! Ezt kívánom magunknak! Nem tulajdonítok nagy jelentőséget az új év eljövetelének, de ilyenkor egy kicsit mégis összegzünk, megállunk és visszapillantunk. Arra sarkall ez, hogy a legjobbat adjam és azt, amire szükség van!
Megvalósult álmok
2012 december 28. | Szerző: animama
A kicsik ünnepi öltözékben várták karácsony estéjét és minket : a nagymamákat és a papákat. Mesike hercegnő lett erre az estére. Az öccse keresztelőjére vett hercegnői ruhájában pompázott egészen a vacsoráig, amikor is kibújt belőle. Az ajándékokat is úgy bontogatta, mint ahogy illik. Nem volt kapkodás és csomagoló cibálás. Mindent előkelő finomsággal csinált. A lépései, egész viselkedése “hercegnői” volt. A kapott ajándékokat is úgy szemlélte. A mese töltötte be számára az estét. A legtöbb kislány álmodozásában szerepel a hercegnői kép. Látják és hallják a mesékből. A viselkedési mintát is ellesik és próbálják utánozni.
Meglepetés volt számomra, hogy nyakláncot kaptam, amit Mesike fűzött fel gyöngyökből. Az egész készülődésből kivette a részét. Hiszen együtt készítettük a karácsony fára a díszeket. A menyemmel és a másik nagymamával titokban készült a mi ajándékunk.
A legnagyobb dicséret volt a számomra, amikor Lacika kibontotta a jeges macit tartalmazó csomagot és felkiáltott nagy örömmel, hogy “Igazi maci”!!!. Számára a csillagszóró és a gyertyafény volt a legcsodálatosabb! Percekig nézte az apja kezében lévő csodákat. A kisautókkal pedig egész este felváltva játszott, odaengedve néha a nővérét is az emeletes garázshoz. Felváltva indították a sok pici autót. Azt hiszem most már nem igen tudja majd elmondani, hogy melyik kis autót kitől kapta, mert eddig számon tartotta. A másik nagymama ellátta sok-sok kicsivel.
Nem-nem versengek! Hiszen akkor nem gondoltam volna át, hogy mivel is ajándékozzam meg őket, hanem megvettem volna mindazokat, amit magam készítettem nekik!
A szeretetről
2012 december 19. | Szerző: animama
Nekem tetsző idézetek Karácsonyra: “
A szeretet cselekvő törődés annak az életével és fejlődésével, akit vagy amit szeretünk.” / Erich Fromm /
“Az embereket csak szeretve lehet jobbá tenni.” / Böjte Csaba/
Ha szeretsz más szemmel nézel a világra: nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél. /Antony de Mello/
Mások szeretete feléd tart észrevétlen hömpölygéssel. Ne siettesd jöttét, ami személyesen a tied, rád talál. Várd nyitott szívvel, egész sorsoddal, egész életeddel. / Tatiosz/
Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, ne add senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe, gondosan kerülj minden kötődést: zárd be jól önzésed ládikójába – vagy koporsójába! De ott a koporsóban – ott a biztonságos, sötét, fülledt éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze, törhetetlen, áthatolhatatlan, megválthatatlan szív lesz belőle. / C.S Lewis /
Macikám
2012 december 16. | Szerző: animama
Itt kerültem szembe magammal, amikor megláttam az előző macit, amit varrtam. Előzőleg néztem, de nem láttam! Az látszott szegényen, hogy “valamit” csinálni akartam! A szeme ijesztő lett, a fülei, mint a szamárnak, az orra pedig bunkó, nagy! Inkább tudományos, ahogy a papa mondta, mint játékra hívó, kedves maci.
Ezért átalakítottam. Másikat már nem lesz időm készíteni, ezért nem tudom, hogy mit fognak szólni a kicsik, ha meglátják. Számon tartják, hogy milyen játék a sajátjuk. Majd kitalálok valamit, hogy mindkettőjük magáénak érezze.
Rengeteg kis és nagy plüss játék veszi körül őket. A fiamnak egy macija volt, ami most már nagyon öreg és akkor kerül elő, amikor a gyerekek eljönnek hozzánk. Nekem is egy sárga macim volt, aminek az illatát máig felismerem, mert fűrészporral volt töltve. Nagyon kedves volt számomra az egyetlen babámmal együtt. Őket is karácsonyra kaptam.
Nem sok ajándék került nálunk a fa alá. Nem voltunk szegények, de az ajándék nem volt szokásos. Kaptam még egyszer egy pici műanyag csacsit, aminek a szájában mágneses cumi volt. Sokáig őrizgettem, de ennek ellenére eltűnt.
Nem valószínű, hogy azokra az ajándékokra, amit most összegyűltek az unokáim emlékezni fognak. Talán ők is egyet-egyet jegyeznek meg vagy tartanak becsben majd.
Az aranybetűs könyv is elveszett, amit anyukámtól kaptam amikor már nagyobb voltam. Nagyon sokat olvastam. A kicsikkel is lapozzuk a könyveket és a lexikonokat, amikben mindig találunk valami újat és érdekeset. Persze DVD-lévő mesék átveszik a vezetést, de ez nem baj! Hamarabb tudnak és ismernek meg dolgokat, ami ma már inkább előny, mint hátrány!
Jeges maci és angyalkák
2012 december 13. | Szerző: animama
Dúlt bennem a féltékenység, amikor megláttam a gyerekek kezében az ajándékokat, amit a szomszéd nénitől kaptak. Nem tudom, hogy miért, amikor örülnöm kellett volna, hogy mennyire szeretik mások is őket!?
Lassan békéltem meg, látva örömüket . Mégis arra késztetett, hogy én meg készítsek nekik ajándékot. Lehet, hogy nem is fog nekik úgy tetszeni?!
Mindenesetre hozzáláttam a jeges maci varrásához, ami kiderült, hogy nem is lett olyan egyszerű, mint először gondoltam. Volt még megmaradt anyagom a tavalyi cica jelmezből, amit a farsangra készítettem. A szabásmintát pedig a Praktikából vettem. Játékot még nem készítettem, ezért eleinte nem volt könnyű megérteni az illesztéseket. A kezdeti bizonytalanság után már egyre lelkesebben csináltam és mára már el is felejtettem, hogy miért is kezdtem hozzá.
Kivarrtam magamból a csúnya féltékenységet. Jó kis lelki gyakorlat volt, mert nem morfondíroztam magamban, hanem az alkotás vágya foglalta el a helyet. Annyira belelkesedtem, hogy további ötleteket valósítottam meg a karácsonyi ajándékozáshoz és díszítéshez. Így készültek el a kis szívek, amiket majd a csomagokra tűzök és az angyalkák a fa alá vagy ajándék mellé. Ráadásul Luca napjára befejeztem!!
Nagymama fiatalító
2012 december 8. | Szerző: animama
A téli napok, amikor már elegendő hó gyűlt össze sok örömet hoznak a gyerekeknek. A kicsi unokámmal összehordtunk annyi havat, hogy egy pici hóembert tudtunk készíteni. A nyári homokozókészlet vödrét és lapátjait használtuk a játékhoz.
Persze ő még nem találkozott a hóember építés tudományával. Úgyhogy folyamatosan mutattam és kommentáltam az elkészítés módját. A kis vödörbe lapátoltuk a havat, amit aztán kupacba gyűjtöttünk. Akkor még nem értette, hogy mit csinálunk de egyre lelkesebben hordta a havat és amikor rájött a csínjára felgyorsította az iramot. Titokban többet raktam hozzá, mint amit ő látott. Így hamarabb magasodott a csomó. Bogyókból raktam rá a szemet és akkor már látta, hogy mi is lesz ebből a fáradozásból. A gombokhoz valókat már ő hozta és nyomkodta a kis hóember elejére. Közben nagyokat nevetett, mert egyre jobban élvezte az alkotás örömét.
Csillogott a hó a napsütésben és sziporkázott hóemberünk. A fejére falevelekből készült kalap került. Mindkettőnk arca kipirult a hidegtől és a szabadban végzett “munkától”. Milyen jó kis lehetőséget nyújt nekünk ez a négy évszak a szabadtéri játékokhoz! Az építés és a játék öröme pedig a kicsiket boldoggá teszi és a nagymamákat pedig megfiatalítja.
Mesike, amikor hazajött az oviból megtapsolt bennünket, hogy milyen ügyesek voltunk. A taps főleg Lacikának szólt. Vele is játszottuk annak idején. A fiamnak úgy megtetszett, hogy ő is készített egyet, de az hatalmas méretű lett.! Előbújt belőle a kisgyerek
A lakásba visszatérve úgy láttam az arcomat a tükörben mintha a kozmetikából tértem volna haza. A ráncaim kisimultak és arcom pirospozsgásan nézett vissza rám! Jobban ment a szőnyegre való lekuporodás is, ahol autópályát és alagutat építettünk a kis autóknak. Én az egyik, a kicsi pedig a másik oldalról indította a járműveket. Száguldozásból nem volt hiány. Jó kis gyakorlat ezután a felkecmergés a szőnyegről. Erősítő gyakorlat még egy nagymamának, amikor a kis unoka a hátára kapaszkodik, miközben felállna és a lovaglást próbálja ki, amit az apukával már olyan jól begyakorolt.
Mindezt csak úgy érdemes csinálni és csak akkor van fiatalító hatással, ha tiszta szívből gyermeki lélekkel tudod játszani!
Az első hó
2012 december 5. | Szerző: animama
Minden évben csodaként élem meg az első hóesést. Ebben az évben még az is különleges lett, hogy mivel az őszi rózsáim később kezdtek el virágzani, most őket is belepte az éjjel.
Jöhet a Mikulás szánkóval és rénszarvassal! Csakhogy mi nagyszülők már nem vagyunk úgy részesei, mint annak idején, amikor a fiunk itthon volt. Mikulás a hét végén viszi az ajándékot nekik, mert arról még nem tudtunk lemondani, hogy a mi fiunk, menyünk és megszületésük óta az unokáink ne kapjanak valamilyen kis ajándékot Mikulásra is. Azt szoktam eljátszani, hogy a Mikulás az Apa címére hozta a csomagot, mert még arra emlékszik. Természetesen a kicsik nagyon- nagyon örülnek és izgalommal bontogatnak. A menyem és a fiam pedig elnézően, de azért mosolyognak a Mikulás ajándékán. 
Elhessegetem aggodalmam a hó miatt, mert mivel a pici kivételével mindenki “dolgozni ” jár az utak bizony veszélyessé válhatnak számukra. Lacika minden alkalommal, amikor vele vagyok megkérdezi, hogy hol van apa, anya és Mesi? A válaszomra, hogy dolgozni vannak megkérdezi, hogy lehetek óvodás? Lehetsz kicsim csak meg kell várnod, hogy 3 éves legyél?! Ezután mindig az következik, hogy : ” én is dolgozni fogok és veszek autót és gőzmozdonyt.” Ebből persze tudom, hogy karácsonyra a Jézuska kisautót és gőzmozdonyt fog neki hozni.
Az autókból soha nincs elég és mindet elsorolja, amit csak úgy vittünk neki, hogy kitől kapta. Előbb a színét említi: piros, zöld, sárga, lila, fehér , fekete, szürke. Azon a kis műanyag alátéten, amin a só-liszt gyurmát készítettük zöldségek és gyümölcsök voltak. Mindkettőről leolvasta a színeket és felismerte a növényeket a kivi kivételével. Vittem is neki, de nem ízlett. Nagyon jól kiválogatja már előre a színek és szagok alapján a kedvenc ételeit is. Amit még nem ismert azt óvatosan fogadja, de az első kóstolás után megmondja, hogy ez neki jó vagy nem. Így jártam a birsalma sajttal is ! Nem finom! A húslevesre viszont: köszönöm szépen, nagyon finom volt.
Nadrág varrása
2012 december 3. | Szerző: animama
A kicsi unokámnak nadrágot varrtam karácsonyra. A bolti mérete 104-es. A bársony anyagból elég volt 60 cm. Még ki is maradt belőle.
Egy hónappal ezelőtt mértem meg a varráshoz szükséges adatokat: derékhossz, csípő szélesség , ülepe hossza és az egész nadrág hosszúsága, ami 50 cm jelenleg.
Kettőbe hajtva krétával kijelöltem a szabásvonalakat 1,5 cm ráhagyással. Nagyon egyszerű a nadrágok szabásvonala. Azután összevarrtam a két elejét és a két hátulját középen, majd az oldalakat.
Cikk-cakk öltéssel tisztáztam az anyag széleket. Ezután már csak az alja és a derék következett. Utoljára a gumi behúzása és a zseb, valamint a kis traktor díszítés felvarrása maradt. Igaz, hogy egy délután csak ezzel foglalkoztam, de nagyon jó érzés tölt el. Vehettem volna készen is, de akkor hol vagyok én?!
Nagymama pukkasztó
2013 január 9. | Szerző: animama
Néha nehezen birkózok meg az unokáim határtalan jókedvével. Az elmúlt alkalommal este is egyedül maradtunk. A szülők későn jöttek haza. Vagyis felügyelet nélkül maradtunk!
Mikor tisztázódott ez a tény azonnal kezdődött a ruhák és játékok szétpakolása illetve szórása. Külön- külön a maguk elképzelése szerint szétterítették a szobában. Tudták, hogy nem szeretem és nemrég csináltam rendet. Mesikének viszont színpadot kellett berendeznie, amihez a kellékeket a kiságyból és a szekrényekből szerezte be. A ruhákat magára, a díszletet pedig a padlóra és a széttolt székekre terítette. Mindezeket olyan gyorsan teszi, hogy csak nézni tudom!
Már kezdődött is az előadás, aminek csak én örültem, mert a kicsi az autóival szeretett volna játszani. Így aztán egyszemélyes nézőközönség lettem és ő a dobozból borította ki azt a sok járművet, amiket délután is tologatott.
Ezek után már félő volt, hogy valamelyikőnk megbotlik és baleset lesz. A változást az éhség hozta meg! Kimentem a konyhába és elkészítettem a két tányérra a vacsorát, amit csak melegíteni kellett. Nagy csend volt, nem tudtam mire vélni. Vittem a tányérokat és akkor látom, hogy teljes rend van, minden a helyére került. Mindezt pillanatok alatt tették. Viszont “ára” is volt: Csokoládét kérünk!-kiabálták.
Evés után a lepakolt asztalra másztak fel és csúszkáltak rajta nagyokat nevetve. Igazán féltettem őket, de ezzel ők látszólag nemigen törődtek, addig amíg meg nem emeltem a hangom.
Akkor nézzünk dvd-t! Beleegyeztem. Kicsit lassan kapcsolgattam, nekik háttal. Csak a kuncogásukat hallottam. Megfordulva látom, hogy mind a ketten a hátsójukkal felém a lábuk között vigyorognak rám. Feje tetejére állt a világ!
A film közben néha leugrottak a pamlagról és gyorsan firkáltak ezt-azt. Mesike madarat “írt”és mondta, hogy fúj a szél! Kint valóban fújt a szél és szállingózott a hó.
Oldal ajánlása emailben
X