Kötés karácsonyra
2012 november 25. | Szerző: animama
Mióta a kicsik megszülettek minden karácsonyra kötök nekik valamit: legtöbbször sapkát, pulóvert vagy sálat. Nem olcsó a fonal, de azért ameddig tudom és úgy látom, hogy örülnek neki, addig kötni fogok.
Mesikének kardigánt készítettem fehér fonalból. Szerettem volna egy kicsit csipkésebbre készíteni, de tudom, hogy mosásra a gépbe kerül, ezért erősebbre kötöttem és sűrűbb szemekkel. 15 dkg pamut kellett hozzá: akrilt vettem. Elég jól viseli a megpróbáltatást és nem szúr. Az alja 2 sima és 2 fordított. tovább pedig 4 sima és 2 fordított, mert ez így tartós, nem nyúlik szét mosás után. 4 gyöngyház színű gombbal záródik elől. Varrtam rá V alakban fehér pici gyöngyöket, hogy ünnepélyes legyen és divatos.
Mellé még egy vastagabb sapkát is kötöttem és egy olyan sálat készülök kötni, ami nekünk is volt gyerekkorunkban. Ebbe bele kell bújni és elől- hátul jól takar. Nagyon praktikus. Nem tudom, hogy előbb miért nem jutott az eszembe.
Egyszerű mintával dolgozom, mert nem érek rá számolgatni a bonyolultakat. Ilyenkor kicsit elnézegetem, rendezgetem az elkészült ajándékokat és jó érzés tölt el. Már elővettem a varrógépemet is, mert Lacikának nadrágot fogok készíteni kordbársony anyagból.
Karácsonyra készülünk
2012 november 20. | Szerző: animama
A gyerekekkel meglepetés ajándékot készítettünk karácsonyra. Mindezt a karácsonyfa díszítésére gondoltam. Mindkét unokám nagy izgalommal fogott a játékhoz, amiről előbb úgy gondolták, hogy sütit készítünk, mivel a másik nagymamával is hasonlót készítettek, de azt kisütötték és meg is ették. Nekem is hoztak kóstolót, szépen becsomagolva.
Én viszont só-liszt gyurmából akartam a fára díszeket csinálni. Ez most a második kísérletünk volt. Itthon kevertem össze 1-2 arányban a lisztet és a sót és becsomagolva vittem el nekik. Délelőtt csak Lacika van otthon, mivel Mesi óvodában van. Ezért vele kezdtük most el nyújtani és a formákkal kiszúrni, majd gömbölyíteni a gyurmát.
Nagyon izgult és feszengett jobbra-balra a széken. Egészen jól sikerültek a golyók és a formából való kiszedés is. Sünit is készítettünk, amibe a széttördelt hurkapálcát ő nyomkodta bele. Este aztán Mesike pillanatok alatt folytatta. Hurkapálcával lyukat is fúrtunk mindegyikbe a fonálnak, amivel majd felfüggesztjük. Polcra tettük száradni a festésig.
A fiam viszont besegített és vasárnap kisütötte, amitől a lyukak egy része beforrt és az alakok is átváltoztak egy kissé! Kicsit bosszankodtam, de megnyugtatott nevetve, hogy majd fúróval kijavítja.
A kicsivel a festés előtt A “varázsolót” használtuk az ecsetkezeléshez. Vízzel festette a formát, amivel a színek megjelentek. Ez túlságosan nem érdekelte. Annál inkább, amikor az akril festékkel kezdett el igazi “munkát” végezni. A nyelvét is kidugta időnként, nézegette az eredményt meg-meg állva a festéssel. Választott színeket. Majd megmutatjuk Anyának? -kérdezte időnként.
Mindenkinek része lett a “játékban”! Nekem pedig nagy-nagy örömöm, amit meg kellett örökíteni a papának is, hogy ő is láthassa, ha haza megyek. Nagyon büszke volt az unokáira a képeket nézegetve.!
Hogy is volt? Emlékszel?
2012 november 18. | Szerző: animama
Kicsi unokám kérdezgeti tőlem, amikor együtt vagyunk, hogy emlékszel ? ” Arra amikor az autó füstölt? Nem emlékszem, mert én nem voltam akkor ott. Csak ti mentetek kirándulni. “Akkor arra, amikor a kavicsokat dobáltam a Dunába? ” Arra nagyon emlékszem, mert akkor én is ott voltam”. Felelem gyakran, mert ő rendszeresen “emlékezik”. Azokat pedig elmondja és hozzá az érzelmeit is kifejezi. A füstölgő autóról szörnyülködve mesél a kavics dobálásról pedig vidáman és bohóckodva. Ugye milyen ügyes voltam? kérdezi. Persze, hogy megerősítem: Nagyon ügyes voltál!
Vele kevesebbet voltam pici korában, mert legtöbbször Mesikére kellett vigyázni, öltöztetni sétálni és játszani. Tőle öltöztetés közben gyakran megkérdeztem, felmutatva neki a ruhákat, hogy jó lesz-e ez? Nézett rám, mosolygott, de válaszolni még nem tudott, hiszen néhány hónapos volt még csak. Mostanra viszont maga választja ki a ruhákat,amit fel szeretne venni és olyan ízlésesen válogatja össze, hogy mindannyian csak csodálkozunk. Sokat énekelgettem neki séta közben vagy az ablakon kinézve. Alig volt két éves és még nem is volt tökéletes a beszéde, amikor egy alakalommal csak úgy elénekelte nekem teljesen hibátlanul az : Esik az eső c. dalocskát. Nem próbálgatta, amikor készen volt vele akkor előadta.
Ilyenkor november vége felé,amikor a karácsonyi ajándékok nagy részét már eltettem az ágynemű tartóba valahogy lelassulok és gyakran merengek. Szomorúak voltak a gyerekkori karácsonyaim, ennek ellenére szerettem. Tudta ezt anyukám is és biztosan azért várta meg 27 évvel ezelőtt, súlyos betegsége után az ünnep elmúlását. A rákövetkező napon hagyott itt örökre bennünket. Attól fogva pedig az én szívem örömmel és fájdalommal egyszerre van tele karácsonykor.
A fa díszítésekor emlékezem a felrakott gömbökhöz és angyalkákhoz fűződő családi eseményekre. Sorban eszembe jutnak a kedves kollégáimtól és régi ismerősöktől kapott függők, csillagok hatására a velük való barátság és szeretet, amit tőlük kaptam egykoron. Nincsenek új díszeim csak az összegyűjtött és eltett emlékek.
Megmosolyogtam ezidáig,akik az ágynemű tartóba rakják a megvásárolt ajándékokat, de ettől az évtől én is helyet csináltam, mert tartok tőle, ha nem egy helyen lesznek elfelejtem, hogy hova rejtettem.
Karácsonyi kaktuszom
2012 november 10. | Szerző: animama
Valamikor, talán hét évvel ezelőtt megcsodáltam a szomszédasszonyom kaktuszát. Éppen akkor virágzott. Tavasszal egy kis cserépben hozott egy pici kis növénykét arról a kaktuszról. Nőtt nálam növögetett, mint a mesében.
A meleg időszakokban kitettem a kertbe is, ahol egy alkalommal sajnos jégesőt is kapott. A forradások megmaradtak rajta, de ezek ellenére nagyon szépen virágzott minden évben ilyen tájban és még egyszer tavasszal. Már rá sem ismert a volt “gazdája”. Már látom, hogy karácsonyra rengeteg virággal lesz tele, mert minden végen van egy kis bimbó. Október közepétől kezdtem csak el hetenként egy alkalommal locsolni.
Meg is mutattam régi tulajdonosának, aki viszont az ablakomban egész télen virágzó ciklámenjeimet dicsérgette. Úgyhogy rögvest adtam is neki egy kis cserépben az éppen most kibontakozó és télen csodálatos pompával virágzó ciklámenből. Egy kicsit még elbeszélgettünk a tartásukról és jó érzéssel köszöntünk el a következő találkozóig.
Átmentettem a fikuszom hajtásait is, de azt már a menyem gondozza illetve én, amikor ott vagyok náluk. Azokat is jó látni, hogy az öreg növényről milyen szépen megfiatalodva növögetnek. A gyerekeknek természetesen elmagyaráztuk, hogy mire kell vigyázni velük.
Karácsonyra elkészül
2012 november 8. | Szerző: animama
Nagyon régen készítettem már birsalma sajtot, de most kaptam a szomszédasszonyomtól almát , mert neki sok termet meg nem is volt kedve vele semmit csinálni.
Csak akkor érdemes elkezdeni, ha a hámozás után marad egészséges belső. Elég sokat ki kellett nekem is dobni: a 4 kilóból hámozás és darabolás után 1 kg 20 dkg maradt. Kevés vizet tettem alá és abban lefedve főztem közepes hőmérsékleten kb. 50 percig. Főzhettem volna tovább és akkor simább lett volna. Utána adtam hozzá a cukrot: 1kg-hoz, 70 dkg-ot. Még fél órát főztem fedő nélkül. Kiöntöttem megvizezett tányérba és őzgerincbe. Tehettem volna bele diót is, de az most elmaradt. Másnap pergament papírba öntöttem ki. Naponta átfordítom egyik oldaláról a másikra. Száraz hűvös helyen kell tartani 3 hétig. Karácsonykor finom ajándék vagy kóstoló celofánba csomagolva. Szeletelni szoktam.
Ajándék kicsiknek
2012 november 6. | Szerző: animama
Ilyenkor november elején már arra koncentrálok a bevásárló körútjaim során, hogy milyen ajándéknak örülnének a legjobban a gyerekek. Mindjárt bele is ugrottam volna a gyerek számítógép vagy laptop vásárlásába.
Nézegettem az interneten, de én nem tudok úgy semmit megvenni, hogy ne lássam, ne próbáljam ki, ne járjam körbe. Így aztán a Régió játékboltban kötöttem ki. Segítettek az eladók a tájékozódásban. A választék ugyanaz volt, mint az internetes áruházakban, csak valamivel olcsóbban. Ami tetszett volna első látásra a nagyobb kijelző és az ára miatt, a 3-ból egyik sem működött megfelelően. A többi gép kijelzőjén is fekete alakzatban jelentek meg a silány képek. Az ajánlat szerint 3 éves kortól használható. Elvetettem az egészet és eltettem arra az időre, amikor majd “igazi” számítógéppel foglalkozhatnak.
Két órát biztosan eltöltöttem és végül találtam igazán jó színes, matricás kis füzeteket és egy kicsi szirénázó rendőrautót, ami Lacika ajándéka lesz. A kis füzetekből el is vittem hozzájuk egyet-egyet. Az esős időben amikor nem tudtunk kimenni a levegőre nagyon nagy örömmel csinálták a “feladatokat”. Mesike segített Lacikának, de csak akkor ha kellett. Hiába mondtam, hogy osszuk be a “tanulós” könyvből a feladatokat vagy inkább játékokat, ő végig megoldotta nagy- nagy kedvvel. Elégedett volt magával.
Délután az ő nem alvása idején, amikor én szunyókáltam, azt láttam, hogy írólapból alakokat vág ki a múltkori táncoló figurák mintájára. Úgyhogy ez adta az ötletet, hogy később öltöztető babát készítsünk együtt. Ő egy szép lányt és mellé királyfit kért. Megrajzoltam, amit kiszínezett és berajzolta a szemeket, szájukat. Kivágtam és ennek mintájára és az ő javaslatára ruhákat is készítettünk nekik. Szintén kiszínezte, én pedig körbe vágtam őket. A kis pántokkal feladtuk a ruhákat és ettől kezdve már ő játszott velük én pedig készítettem az uzsonnát, mert Lacika már mozgolódott a kis ágyában. Felébredt a két órai délutáni alvás után.
A kis felfedezők
2012 november 2. | Szerző: animama
Minden érdekes, ami a gyerekeknek újdonság, de az is, amiben ők látnak valami nagyon figyelemre méltót. A kis autóját tologatva Lacika percekig nézegeti a kerekeket, az alját, a tetejét, a gurulását és még ki tudja, hogy mit. Közben látszik, hogy elgondolkozik, majd kérdez: ez piros, ez kicsi, ez ablak, ez erős? Tőlünk azt hiszem, csak megerősítést vár. Az igazi nagy autók is csodálattal töltik el. Már kezdi megkülönböztetni, hogy melyik , milyen. Felismeri a saját autójuk hangját, amikor még nem is látszik. Hosszú utakon is jól bírja az egy helyben ülést. Nézegetnek, kérdezgetnek a nővérével együtt.
Ugyanilyen kíváncsisággal fordulnak a természetben található dolgok iránt. Megkérdezik, hogy szabad-e megenni, mert pici koruk óta megmutatjuk nekik, hogy mi az ami ehető és ha bizonytalanok soha eddig még nem próbálkoztak.
Annyira aranyosak, amikor ők maguk fogalmazzák meg azt , amit már jól megfigyeltek és sokat tudnak róla. Ilyenkor a nagyszülők nagyon büszkék magukra, hogy mennyi mindent elmondtak az unokáiknak. Persze én is! Mellesleg a szülőket nem kellene kihagyni!!! Az ereszük alatt tavasztól figyelték a rigók fészkét és mutatták nekem, hogy most vitt enni a fiókáinak az anyuka. A lakásba betévedt bogarakat és hangyákat ki kell tenni az ajtón, mert nem engedik elpusztítani. Tulajdonképpen még nem tudják, hogy mi az, hogy él, meg nem él. Csak azt akarják, hogy éljen: menjen, másszon, mozogjon stb.
Lassan jutottunk el az együtt játszáshoz is. 2 év különbség és egyik fiú, másik lány, élég nehezen összeegyeztethető. Mesike kedvenc játéka volt már régebben is, hogy az apukáját fogta be, mint lovat. Az utóbbi időben már azt találta ki, hogy egyszer ő a kutya pórázon, máskor pedig az öccse. Így vezetgetik egymást egy csíptetős fülhallgató zsinórral. Persze beszélnek is, mint kutya a gazdájához és fordítva. A többi játék inkább egymás mellett játszás, mint együtt. A hosszú hétvégéket kirándulással töltötték. Bizonyára igen sok élménnyel térnek haza! Majd elmesélik a jövő héten.
Nagymama “unokás napja”
2012 október 30. | Szerző: animama
Biztosan nem egyedül vagyok egy olyan nappal, amikor vigyázni kell egész nap, reggeltől estig a kicsikre, mert a szülők dolgoznak. Előbb az egyik gyerek beteg és utána a másik. Így mindketten otthon maradnak.
Ez úgy néz ki, hogy felpakolva ennivalóval, sütivel, gyümölccsel reggel korán indulás. Ilyenkor a járművek zsúfolásig megtelnek a munkába menőkkel. A fiatalok alusznak az üléseken vagy jót beszélgetnek. Egyáltalán nem érdekli őket, ha egy idősebb áll mellettük, telepakolva. Tehát fel az egyes számúra, majd a kettesre, hármasra és végül a negyedikre. Az elsőn hőség és túlfűtöttség az utolsón pedig minden lyukon befúj a szél és hideg van. A remény, hogy 2 óra múlva ott leszek és” Mit hoztál mama”kérdés után látom a ragyogó kis arcukat , mindent feledtet. Még azt is, amikor egy kiránduló nyugdíjas csoport egyik hölgy tagja meg sem várta, hogy beálljon az autóbusz, elém vágott és félrelökve felkapaszkodott előttem. Azzal vigasztaltam magam, hogy jóval fiatalabbnak nézett.
Az átöltözés után kipakolunk a táskákból, majd következik a kóstoló. Amíg rendet rakok a lakásban ők eszegetnek vagy a reggeli TV-t nézik rövid ideig. A hajnali “ügyeletes” nagyszülőktől elbúcsúzunk és indul a délelőtt.Legutóbb asztali dísz készítését folytattam Mesikével. Lampiont készítettünk fehér írólapból és a piros bogyós ágakra akasztgattuk fel. Lacika addig az autóit tologatta rendületlenül. Majd jött a közös garázs építés fakockákból. Ilyenkor a kicsivel ülök és mászok a szőnyegen, mert Mesike egyedül alkot emeletes építményeket. A délelőtt többi részét az udvaron töltöttük: diót törtünk közösen, sepregettünk, majd a füvön “mókusok ki a házból” játékot játszottuk . Lacika ott hagyott bennünket később és egyedül kezdett motorozni. Délben az általam vitt ételeket ettük. Előtte még gyorsan főztem tojáslevest, aminek a felnőttek is este nagyon örültek.
Jött volna a délutáni alvás, de csak én voltam álmos. Pedig jutalmat is ígértem nekik. Először rendben volt minden, de később egyre nagyobb vihorászás hallatszott. Szégyenemre, ha én vigyázok rájuk nincs délutáni alvás. Feladtam és végül csendes játék ment magában mindkettőjüknek. Ez volt a “szép” alvás, amiért a jutalmat csak odaadtam nekik.
A délután többi részét bábozással és árnyjátékkal töltöttük. Lacika megkaparintotta a zseblámpámat és ettől kezdve ő ezzel volt elfoglalva. Rövid DVD nézés után megérkeztek este a szülők. A szép alvás ideje alatt összeszedtem a megszáradt ruhákat és Mesikével hajtogattunk , elpakoltuk. Már csak a rövid beszélgetés és vacsora maradt hátra a napból. Indulás haza ugyanazon az útvonalon csak sokkal álmosabban, mint reggel. Ilyenkor legalább nincs zsúfoltság!
Fogadalom
2012 október 24. | Szerző: animama
Most már tényleg megígértem magamnak, hogy nem fogok annyi mindent főzni és sütni, mint a legutóbbi gyerekekkel való találkozásunkkor is tettem. Biztosan más nagymama is beleesik ugyanebbe a hibába. Azért nem jó ez, mert a sok tálalás miatt nem jut idő és figyelem a gyerekekkel való játékra és nekik ez lenne a legfontosabb! Ígérem, hogy ezután csak 3 fogás lesz.
Drága kicsinyeimet nem győztem elhessegetni magam mellől amikor őket nem az evés érdekelte, hanem az, hogy együtt játszunk .Csakhogy a felnőtteknek is szeretnék kedvezni ! A fiam inkább a halféléket szereti, a gyerekek pedig a csirkét, a férjem pedig a birkapörköltet, a menyem pedig a rántott húst. A többiek mindent. Hasonló a süteményekkel.
Igazi játékra és sétára akkor került sor, amikor elhagytuk a házat és kimentünk a csodálatos Duna-partra. Hát az tényleg az volt a tegnapi gyönyörű napsütésben és az ősz színeiben. Lacika, amíg dobálta a kavicsokat a vízben azt mondogatta csak úgy magának, hogy szeretem a Dunát, szeretem a Dunát.Olyan megnyugtató volt a lemenő nap fényében nézni a vizet és az ősz színeit. A kicsik és mi is nagy élvezettel néztük a hullámokat, amelyek egy- egy kishajó elvonulásakor csapódtak ki a partra. Na és a fára mászás! Mesike, mint egy kis gepárd úgy kapaszkodott és simult a fák vastag törzsén, amelyek már megadták magukat az öregségtől és a talajra borultak. A sok “kincsből”, ami a kavicsok között a parton volt nem győzték keresni a szebbeket és néhányat emlékül eltették. Ez idő alatt már én is kipihentem magam. Ez volt a nap legszebb része!
Gyöngyökkel díszítés
2012 november 27. | Szerző: animama
Úgy látszik, hogy rám is hatással van a környezet. Ebben a novemberi szürkeségben jól esik nézni a csillogást és ragyogást. Talán ezért is varrtam fehér gyöngyöket az elkészült kardigánra. A sapkára is keresgélni kezdtem valami csillogót, ami illik egy kislányhoz és rávarrhatom az elejére, amiről látja is, hogy az hol van.
A második adag só-liszt gyurmába pedig szintén kis csillogó és színes gyöngyöket nyomkodtunk. Lacika először találkozott ezzel a technikával. Miután megmutattam neki azonnal hozzálátott és kezdte jól belenyomkodni. Mutattam a kis kezét fogva, hogy nem kell nagyon erősen megnyomni, lyukat fúrni, hanem csak picikét az ujja hegyével. Nagyon örvendezett amikor rájött, hogy a nyers formába hogyan kell berakni a díszítést. Olyan ügyesen csippentette fel azokat a kis apróságokat, hogy nem győztem csodálni a kitartását. Persze 10 percnél többet nem töltöttünk ezzel, de nagyon elégedettek lettünk. Most száradoznak és várják, hogy a fonalat befűzzük mindegyikbe. A gyöngyöket az elszakadt szemüveg láncomról vettem le.
A minap szerette volna utánozni a nővérét aki amikor hazajött az oviból rögtön nekilátott a” vagdalkozásnak” ollóval. Néztem, hogy mit alkot, amíg Lacika kezét fogva együtt nyírtuk a papírt. Mesi többet gondolkozott, mint vágott. Aztán rájöttem, hogy összerakós képet akar készíteni csak úgy a felszabdalt papírlapból. Próbálta összeilleszteni, amit kivágott és figyelte, hogyan illik egybe. Még nem teljesen sikerült, de nagyon közel került a megoldáshoz. Mondanom sem kell, hogy nagyon büszke voltam a kreativitására. A kis balkezes unokámat gyakran megcsodálom ügyessége miatt, amivel a nagypapájára ütött!
Oldal ajánlása emailben
X