Ősszel is kirándulunk
2013 október 17. | Szerző: animama
Már alig vártam, hogy az unokáim nálunk legyenek, mert már régen voltak. Az teljesen más, ha itt töltenek néhány órát, mint amikor náluk vagyok sokszor egész nap.
Már az előtte való napokban is a néhány órás együttlét programján töröm a fejem. Mit főzzek, süssek, milyen apró ajándékkal kedveskedjünk?
Hiába minden előzetes ígérgetés magamnak, hogy nem fogok túlzásba esni semmilyen téren, nem tudom betartani.” Elszalad velem a ló”. De nekem két lábam van, amin szinte egész nap álltam, amíg készítettem az ebédet. Ismét több fogásra sikeredett.
Szokásuk szerint nem akkor érkeztek, amikor megbeszéltük, hanem jóval később. Nem mérgelődök ilyenkor csak beletörődök, hogy a húsleves szétfőtt, pedig gyenge hőmérsékleten volt. Sajnos megártott neki a hosszabb ideig tartó főzés.
A húsok elvesztették frissességüket. A krumpli pedig túlságosan puha lett. Csak 8-an voltunk és a terítéssel mégis sok időt töltöttem el. Még a zserbóval voltam legjobban megelégedve és a diótortával. Egy kis hibát azért találtam bennük.
A több fogásos ebéd mellett mégis a Duna-parti kirándulás volt a legszebb mindnyájunk számára. Végre ott lehettem, együtt lehettem a gyerekekkel! Csodáltuk a fák “megőszült” lombját, a víz hullámzását, a hajók vonulását, a kacsák ide-oda keringőzését a vízben.
Végig sétálva egy jó darabon a parton olyan sok látnivalója akadt a kicsiknek és nagyoknak egyaránt, amelyek elvonták figyelmünket a szokványos dolgokról. Gyűjtöttünk kavicsokat, csigaházat, faleveleket, botokat és egyéb vízparti érdekességeket.
Jó érzés töltött el bennünket a sok kisgyerekes család és sétáló emberek láttán. Gyönyörködtünk a naplementében és észrevettük az ezt kísérő csendet és a levegő változását.
Talán azt kellene tennem, hogy szendvicseket és süteményt vigyek a kirándulásokra és ott fogyasztanánk el. Csakhogy az időjárás kiszámíthatatlan és mégis mindenre fel kell készülni, ha a kis drágáink végre eljönnek hozzánk!
Mérés az óvodában
2013 szeptember 25. | Szerző: animama
"Toll, tinta, papíros" - megmondom, hogy ki vagy most! Kicsit
Átalakítottam a régi mondókát, mert nagyon komoly dolgok következnek az óvodában. Ismét aktuális nálunk ez a téma, mert fiatalabb unkám elsős lesz, amikor tanév elején ismét felmérik a gyerekeket. Hasonló szempontok alapján, mint azt az oviban tették.
A nagycsoportos kicsi unokám készségeit mérik fel, ami alapján majd fejleszteni fogják és előkészítik az iskolára.
Nem is lenne ezzel semmi bajom, ha nem úgy jön haza a menyem a szülői tájékoztatásról, hogy DIFER mérés lesz a jövő héten és okvetlenül ott kell lenni a gyerekeknek!
Pánikba esett a felnőttek nagy többsége! A nyugodtabbak nem, mert őket úgysem érdekli különösebben, hogy mi ez!
A mérésre valóban szükség van, de lehetne azt valahogy másként is tálalni a szülők részére! Pld. A ” DIFER” Diagnosztikus Fejlődésvizsgáló Rendszer. Azoknak a készségeknek a mérése, amelyre az iskolai tanulás építkezik.
A diagnostizálás eredményének függvényében pedig személyre szabott, differenciált fejlesztés. Megelőzi az iskolai érettség megállapítását.
Májusig még eltelik néhány hónap és nap. Addig is rengeteget változnak, érnek a gyerekek. Lehet, hogy a mi szociális érettségünk is 100 %- os lesz!?
A DIFER mérés területei pedig: 1. Írásmozgás – koordináció / A kép csak egy példa/
2. Beszédhanghallás pld. köt-köd, Hold-holt, húz-húsz.
3. Reláció szókincs / Képen mutatják, hogy ki az, aki lefelé, befelé, kifelé megy/
4. Elemi számolási készség
5. Tapasztalati következtetés /pld. Mi történik, ha elesel ?/
6. Tapasztalati összefüggés- megértés
7. Szocialitás
Úgy gondolom, hogy a gyerekek nagy többsége nem mérésként, hanem egy óvodai foglalkozásnak tekintik majd, ami különösen akkor jön jól, ha esik az eső és nem lehet kimenni az udvarra.
Ma már többfajta színes füzetet lehet kapni, amelyek az óvodás gyerekeknek szólnak és az iskolára való felkészítést szolgálják. Bevásárló központok játék részlegén, könyvesboltokban és újságárusoknál is kapható. Ki lehet próbálni azokat is, ha van kedve a kicsinek. Mi egy-egy fél órát játszva eltöltünk vele.
Játékos felkészítő feladatok egész sora jelent meg újabban, amelyek közül augusztusban már lehet foglalkozni egy keveset. A nagyobb testvérek is szívesen besegítenek ezekbe a játékokba.
Barbie ruhák, nagymama babázik
2013 szeptember 15. | Szerző: animama
Előkerültek a Barbie babák, többnyire ruha nélkül. Nem sok van belőlük, mert a kis unokám csak mostanában kezdte elővenni őket.
Azt gondoltuk, hogy nem szereti a babákat. Azt a néhányat, amit kapott alig-alig láttuk a kezében. Mostanában viszont egyre többször kérte, hogy csináljak fürdőruhát, olyat amilyen neki is van.
Egy hetet jártak az óvodába, amikor is mindketten betegek lettek. Nyugodt játékot kellett nekik találni. Így kerültek elő a Barbik ruha nélkül.
Egyet haza hoztam mintának és megígértem, hogy legközelebb már ruhatáruk lesz. Úgy vettem észre, hogy a varráshoz is kedve lenne Mesikének.
Készítettem varrógéppel kiszúrt szív mintát papírra és azt viszem el neki a kivarráshoz. Meglátom, hogy lesz-e kedve. Az oviban is biztosan elkezdenek már varrni valamit az ügyesebbek és nagycsoportosok.
A Barbi ruhák, amiket készítettem talán ösztönzőleg hatnak rá, hogy egyszer majd ő is kedvét lelje ebben. Az sem baj, ha csak annyit tanul meg, hogy hogyan kell egy gombot felvarrni!
Nem volt egyszerű elkészíteni ezeket a pici ruhákat. Majdnem annyi időt vett el, mint amikor nekik varrok valamit.
A kimaradt anyagokból készítettem el őket. Aprólékos munkát igényelt, amit nem is gondoltam. Varrás közben kikapcsolódok és csak azzal foglalkozom. 
Süti gyorsan, tojás nélkül
2013 szeptember 10. | Szerző: animama
Kipróbáltam és azóta már nagyon sokszor megsütöttem a “gömböcöket”, amelynek receptjét itt találtam az interneten.
Családi körben híres pogácsáim helyett újabban ezeket sütöm. A gyerekek is besegíthetnek a készítésében!
Az egész azért tetszett meg, mert a hozzávalókat egybe kell rakni tálba, majd összekavarni és vizes kézzel gömbölyítés után már lehet is sütni. Nagyon finom és laktatós.
Egy tálba beleöntök 25 dkg túrót, 30 dkg lisztet, 1 sütőport,
10 dkg reszelt sajtot, 10 dkg füstölt sonkát apróra darabolva,
6 kanál olajat, 12 kanál tejet, 4 kávéskanál sót, 2 kávéskanál porcukrot, egy apróra vágott lila hagymát.
Összekeverem, hogy az egész egybe legyen. Vizes kézzel kis gömböcöket formálunk és tepsibe rakjuk. Ezt szeretik a gyerekek csinálni! Egy kis edénybe teszem a vizet és abba mártogatjuk a kezünket.
Egyáltalán nem ragadós és a liszt sem kevereg össze vissza, mert itt már nem kell. A tepsit 180 fokos légkeveréses sütőbe tesszük és 25 percig sütjük. A normál sütőben 185 fok kell! Nagyon gyors és finom. Ezen a nyáron a gömböcök voltak a slágerek nálunk. 30 darab lesz ebből az adagból, de ha vendégek jöttek, akkor a kétszeresét sütöttem.
Óvodások lettünk
2013 augusztus 24. | Szerző: animama
Augusztus 20. után számomra minden évben vége a nyárnak. Elbúcsúztunk a Balatontól is, mert lelopakodtunk egy kicsit a gyerekekhez.
Ölelgettek, puszilgattak bennünket a kicsik. Nagyon várták már a látogatást, ami először bizonytalan volt számunkra. Jó, hogy lementünk, mert a papával mindketten megújulva, kicsit megfiatalodva tértünk haza. A rövid idő ellenére feltöltődve, jókedvűen ismételgettük itthon az élményeinket.
Csakhogy már azon gondolkozom, hogy ismét fordulóponthoz értünk. Mindkét kicsi óvodás szeptembertől. Lacika betöltötte a 3. évet. Nagyon jól fejlett és régen nem foglalkozunk már a pelenkával.
Tavasszal naponta hajtogatta és rá is kérdezett, hogy “ugye nagy vagyok már”?! Az óvodába való beiratkozás után pedig Mesikétől várta a bátorítást. Ő pedig nem fukarkodott és mindenről beszélt neki, amit csak kérdezett.
Lacika viszont megváltoztatta eddigi véleményét és azzal fogadott, hogy ő kicsi még és nem kell óvodába vinni, hanem a mama vigyázzon rá! Ezek után nagy az izgalom, hogy miként fogadja majd el az új helyzetet.
Bennem is ott motoszkál, hogy ezentúl jóval kevesebbet láthatom őket és lehetek velük. Hiszen szeptembertől mindenki dolgozik most már. Csak akkor lesz rám szükség, ha betegek lesznek és otthon kell maradniuk. Igazi nyugdíjas nagymama lehetek és törhetem magam, hogy elfoglaltságot találjak, mert nekem az kell! Olyan hamar eltelt ez a 6 év! A pici babáink már kérdeznek, válaszokat várnak, ceruzát és tollat vesznek a kezükbe. Már nézegetjük, hogy melyik iskolába írassuk be őket.
Mesterségek ünnepén, nagymama szabadságon
2013 augusztus 17. | Szerző: animama
A gyerekek elutaztak a Balatonra. Mi pedig itt maradtunk egyedül. Már két hete szabadságon vagyok, amivel eleinte nem tudtam semmit kezdeni. Már azt sem tudtam, hogy milyen nap is van. Meg kellett nézni a naptáramat, de semmi fontos nem volt benne.
A könyveimet kezdtem el nézegetni. 5 éve nem olvastam egyetlent sem. Végül a Kelet lánya, Benazir Bhutto életéről szólót olvastam el.
Ma pedig úgy gondoltam, hogy kitekintek a” világra” és így a Budai
várba a Mesterségek ünnepére mentem el. Gyűjtögettem egy kis anyagot olyan dolgokhoz, amit én is elkészítek majd ajándékba a gyerekeknek.
Egy levendula párna baba nagyon megtetszett. Mintának meg is vettem. A tavasszal elültetett levendula bokraim már szépen hoztak termést. Elkészítem belőlük a babákat. Karácsonyra ajándék lesz!
Fiatal koromban nagyon sokat horgoltam is, amit újból megpróbálok a babák ruhájához. Remélem a csukló ízületem nem fog begyulladni! Nagyon jól éreztem magam az emberek között és szívesen vegyültem el a forgatagban, amelyik egy kicsit csendesebb is volt, mint ahogy a régebbiekre emlékszem.
Nyári szünet nagymamánál
2013 augusztus 4. | Szerző: animama
Formabontó nyaralás volt nálunk, amit a nagyobb gimnazista lány és fiú unokákkal töltöttünk. A nagypapa és az unokák egy hetes munkával eltöltött nyaralást terveztek el nálunk, mivel diákmunkát nem sikerült szerezniük.
A ház körül elvégzett munkáért külön juttatásban részesültek az ajándék mellé. Mindnyájan kíváncsian álltunk az új feladat elé, amit a papa talált ki és tervezett meg.
A gyerekek a “kütyüik” gombjai nyomkodásán kívül eddig nem vagy alig- alig végeztek fizikai munkát. Feladatuk a kerítés lekopott festékének a csiszolása és a térkő egyes részeinek helyreállítása valamint erkély karfájának festése volt.
Naponként ismerkedtek az új feladatokkal, amit egyre pontosabban és ügyesebben végeztek. Egyikőnk sem várt el tőlük megerőltető munkát, de nem gondoltuk, hogy ennyire betartják majd a papa által kijelölt és együtt végzett tevékenységeket.
Naponta pontos időben keltek fel, reggel 7 órakor. Csak annyi megjegyzés volt az első napon, hogy mi nem szoktunk reggelizni, mert délig alszunk a szünidőben. Én viszont kitettem nekik a reggelire való zsemlét, vajat és finom barack lekvárt, hogy készítsék el maguknak. A következő evés majd délben lesz ! Folyadékot bőven biztosítottunk a kinti munkához.
Sok eszközzel és munkafogással ismerkedtek meg ezalatt az egy hét alatt.
Ebéd után, ami nagyon bőséges volt következett a dinnye, mert azt imádják. A délutáni pihenő időben elnyomta őket az álom vagy olvasgattak és nézegették az okos telefonjaikat. Késő délután még dolgoztak két- három órát. A többi időben a Tv-t nézték vagy a kutyákat fürdették a folyóban.
Az utolsó napra maradt a festés, amit a kisfiú nem olyan szívesen csinált. Helyette megpróbált a diófára felmászni. Kitartó kísérletezés után végül sikerült. Az ásót is kipróbálta, amit először a hátával próbált kézbe venni és egy darabig úgy is ásott. Majd mégis lett egy fél méter mély gödör belőle.
Este az együtt sütött fánkot fogyasztottuk, aminek a készítését már régen meg akarták tanulni.
A legnagyobb öröm számunkra az volt, amikor az apukájuknak mesélték és mutatták, hogy mit csináltak és hogyan. Jövőre is szeretnék folytatni!
Kellenek a szabályok !
2013 július 18. | Szerző: animama
Manapság nem elég korán elkezdeni a szabályok megismerését és tanulását. Naponta mennek a gyerekek sétálni vagy a kismotorral, futóbiciklivel az utcára és a játszótérre is.
Tőlünk kb. 15 perc alatt lehet odaérni ezekkel a játékokkal. Az úton autók és egyéb más járművek is közlekednek lassítással és nagyon figyelmesen.
Mindezek mellett fontos a kicsiknek elmondani a szabályokat, ami szerint közlekedhetünk. Már várják amikor leértünk az útra, hogy melyek azok a pontok ameddig elmehetnek. Persze én lemaradok, mert már nem tudok együtt futni velük. /Hiába mondom, hogy adjanak már egy kerékpárt!/
A nagyobbik unokám mehet elől és ő szabja meg az iramot. Ezt a kicsi el is fogadja, de néha nagy lendülete közben elfelejtkezik róla és előz. Ilyenkor megállunk és nem megyünk sehová míg észbe nem kap. Lehúzódik a kicsi és vár bennünket.
Így sem veszélytelen, de a másik fontos szabályt is megtanulták, már, hogy csak egy oldalba mehetnek és végig azon, amíg nem változtatok. Szerencsésen megérkezünk a játszótérre és haza. Nehezen bírtam rá őket arra, hogy ne fussanak egyből be, ha megérkeztünk a megbeszélt helyre. Várják meg a felnőttet! Sajnos erre a szülők nem figyeltek és most már nehéz őket szabályozni, de elmondom és ha kell mutatom azokat a dolgokat, ami miatt ezt kérem tőlük.
Egészen pici kortól, amikor ráültek a kisautóra és motorra, magyarázom nekik, amit egyre jobban megértenek és betartanak. Bent a játszótéren sem hanyagoljuk el azokat a dolgokat, amire figyelni azért fontos, hogy továbbra is jól érezzük magunkat!
Gyakran találkozunk kutyával vagy cicával. Nem engedem, hogy megsimogassák őket. Azt is elmagyarázom, hogy idegen állatokkal óvatosnak kell lenni, mert azok nem játékok bármilyen aranyosak is. Bármikor támadhatnak is! Mondok példákat is. Ezek miatt is, ha vendégségbe megyünk, ahol ismerős cica vagy kutya van azok nem térhetnek ki előlük, mert minden szeretetüket rájuk ömlesztik.
Egy hónapja kaptak két kis nyuszit, amit gondosan etetnek és legeltetnek az udvarban. Közben megtanulták azt is, hogy bizony sok gondot is jelentenek az állatok és ők sem játékok csupán.
Játszótér
2013 július 14. | Szerző: animama
Üresek a játszóterek mifelénk. Pedig nagyon sok gyerek és fiatal szülő vagy nagyszülő keresi fel főleg hétköznaponként. Vasárnap máshol töltik a napot, mint ahogy nálunk is így van.
Elutaztak a gyerekek, mi pedig maradtunk magunknak. Papa a kutyával én pedig a baracklekvárral, amit pénteken kezdtem el főzni. A naptáramat és az üvegen lévő címkéket nézve minden évben július 10-én kezdem el a lekvár főzését. Vasárnap azért nem ezzel foglalkoztam.
Visszaemlékezve az elmúlt heti eseményekre az jutott eszembe, hogy a gyerekek mennyire vidámak voltak nálunk, amikor a játszótérre is kimentünk. Legjobban a homok tetszett nekik. Belefúrták magukat és hemperegtek .
Szerencsére tiszták és rendesek errefelé a játszóterek. Körbekerítettek és árnyékos, zöld területek is vannak, ahol a tűző nap elől el lehet bújni.
Sajnos ivókút az nincs egyiken sem és persze vécé sem. A Duna-parton viszont az árvíz levonultával már alakul a környezet.
A kavicsos részeken már jól lehet játszani. Több helyre is homokot szórtak ki, ami a partot még kedvezőbbé tette a gyerekek számára.
Visszatérve a játszóterekre a kicsik legjobban a mászókás játékokat szeretik. A csúszdával összekötött pedig a legjobb! Ritkábban hintáznak, mert azt otthon is megtehetik.
A fa játékokat is inkább mászókának használják. Egyensúlyoznak rajta vagy körbe-körbe járnak. A libikókát inkább csak nézegetik. Legjobb akkor, ha sok gyerek van kint, mert akkor lehet nézni, hogy mit csinál a másik gyerek!
Az óvatosság sem árt a szülők részéről, mert a kicsik szeretnek előre szaladni, ha meglátják a játszóteret, de nem lehet tudni, hogy minden tisztaság és rend ellenére az előző este nem szórtak-e el veszélyes dolgot a nagyobb gyerekek. Éjszaka valószínűleg az övéké a tér!
Egyszer véget ér az út
2013 november 1. | Szerző: animama
Egyre rövidebbnek érzem azt az időt, amióta megszülettem. Annyi minden történt és mégis kevés.
Két hete álmodtam Anyukámmal, aki már 30 éve a temetőben nyugszik. Nagyon sírtam, mire ő átölelt és ettől olyan nyugodt és békés lett minden. Úgyis ébredtem.
Valahányszor vele álmodok az mindig szép és boldogsággal tölt el. Csodaszép helyekről integetett felém, amikor nagyon beteg voltam. Szerettem volna menni felé, de azután meggondolta magát és már nem nevetett csak komolyan visszaindult.
Ébredésemkor gyakran sajnáltam, hogy nem láthatom tovább! Olyan jó volt egy kicsit vele lenni.
A hét elején jártam a temetőben és helyeztem el virágaimat szeretteim sírjára. Ilyenkor egyedül szeretek lenni. Nyugalom és béke van. Már nem sírok csak mélabúsan sétálok.
November elsején itthon gyújtunk gyertyát és néhány percre elcsendesedünk ketten. A gyerekeknek nem beszélünk arról, hogy egyszer majd nem leszünk. Igyekszünk úgy rendezni mindennapjainkat, hogy legyen mire emlékezniük!
Oldal ajánlása emailben
X